Soha nem felejtem el azt az kitörő örömöt, amit akkor éreztem.

Fogadjátok szeretettel Juli gondolatait, aki a 2024 tavaszi ÖRÖMTÁBOR egyik lelkes résztvevőjeként osztotta meg velünk élményeit. Introvertált személyiségként nemcsak hogy bátran fejest ugrott Vietnám vibráló világába, de mindezt egy addig ismeretlen csapat tagjaként tette meg.

Juli, hihetetlenül büszkék vagyunk rád, és hálásak, hogy megnyitottad előttünk a szíved! A soraidat újra és újra elolvasva mindig visszarepülünk a mi színes, bolondos Vietnámunkba. ❤️

Mi az a 3 szó, ami először eszedbe jut, ha a tavaszi, vietnámi táborunkra, a közösen átélt élményekre gondolsz így 6 hónap távlatából?

kapcsolódás, találkozás, öröm

„Remegő kézzel küldöm nektek a jelentkezésemet, egyrészről nagyon izgatott vagyok, másrészről pedig van bennem egy kis félelem- amit nem bánok, mert talán azt mutatja, hogy kijjebb merészkedem a komfortzónámon.” – így fogalmaztál a jelentkezés során. Miért döntöttél úgy, közösségi utazás

formájában, egy Számodra akkor még ismeretlen Csapattal fedezd fel Vietnámot? Mi segített, hogy úrrá legyél a benned lévő félelmeken?

A múlt év végén kezdtem érezni azt a vágyat, hogy több olyan emberrel kapcsolódjak, vegyem körül magam, akik hasonlóan gondolkodnak, hasonló értékek mentén döntenek és élik meg a hétköznapjaikat, mint én. Az online térben könnyebb volt rátalálni ezekre a közösségekre, és egy utazás nagyon jó aprópónak tűnt az ehhez való „élő”, offline kapcsolódáshoz. Ezeken kívül, nagyon vonzott Vietnám, szeretek Ázsiába utazni. Ami segített átlendülnöm, hogy nagyobb volt a lelkesédesem, mint a félelmem.

Introvertált személyiségként hogyan élted meg a közös programokat, az együtt töltött időt, a zsizsgést, a vietnámi pörgést?

Könnyű volt kapcsolódni és könnyű volt elbújni is, amikor azt éreztem. Igyekeztem mindig figyelni arra, hogy éppen melyikre érzek vágyat, és aszerint menni az érzésekkel. Jó volt néha csak figyelni kívülről a pörgést, egy jó étel mellett egy étterem teraszán, de ugyanolyan jó volt felülni egy idegen mögé és motoron belevetni magam Saigon közepébe. Soha nem felejtem el azt az kitörő örömöt, amit akkor, ott éreztem.

Vietnám felfedezésén túl kiszakadásra és feltöltődésre vágytál. Megkaptad ezeket? Ha igen, akkor mi segítette ezt leginkább elő a 12 nap alatt?

Abszolút megkaptam. Egy másik kultúrába, számomra idegen emberekkel lenni egy teljesen másik perspektívába tudja helyezni a saját életünket.

Megismerkedni egy ország történeteivel, miközben a csapattársak történeteivel ismerkedem nagyon erős élmény volt. Illetve azt éreztem, mindenre van idő.

A reggeli jógára, üldögélni az óceánban, élvezni azt a sokféle ízt, sétálni, felfedezni, kapcsolódni, rácsodálkozni, miközben nem kell törődnöm a szervezéssel, csak élvezni, ami jön, és azt a különleges figyelmet és a gondoskodást, amivel körbevettetek minket.

Tapasztaltál, tanultál bármi olyat az ottlét alatt, amit aztán haza is tudtál vinni Magaddal? Akár egy minta, egy érzés, egy szokás, egy gondolat, bármi.

Amikor eszembe jut az utazás, mindig nagyon erős hála jár át és büszkeség, hogy ezzel meg tudtam ajándékozni magamat. A hazahozott kis ajándékok itt lapulnak mellettem, a megáldott fa karkötő, aminek még mindig érződik az illata, a naplómban beragasztott kis cetlik.. és nagyon szeretem, hogyha itthon belépek egy jógaterembe és ugyanazt az illóolajat használják, amit Vietnámban használtunk, elönt ugyanaz az érzés. Amit még Tőletek tanultam, és igyekszem mindig alkalmazni, hogy minden programot különlegessebbé tud tenni egy kis figyelmesség, gondoskodás, szeretet, ezt igyekszem továbbadni a körülöttem lévő embereknek is.

Melyik program volt Rád a legnagyobb hatással? Miért?

Nagyon szerettem azokat a programokat, amik más dimenzióba tudták vinni egy-egy helyet- például számomra nagyon erős élmény volt a meditálás a Mi-Sonnál vagy amikor naplementében ültünk a Márvány-hegyen ujjaink között forgatva a karkötőinket, hallgatva a buddhista imákat. De sokszor olyannak éreztem ezeket a programokat, mint ami csak elindít dolgokat, elindít egy-egy beszélgetést az óceánparton, egy-egy gondolatot, amiben hirtelen megértem egy kis szeletét valaminek, amire eddig nem volt rálátásom, vagy egy érzést, amit ölelésekben tovább tudok adni.