Olyan ez, mint a nagybetűs SZERELEM.

Amikor megálmodtuk a Bali Inspirációs Tábor koncepcióját, főleg egyedül utazó nőket szólítottunk meg. Most viszont kifejezetten örülünk, hogy színesedik a társaság, és egyre több bátor férfi csatlakozik hozzánk. Márciusban például két fantasztikus páros is mellettünk döntött. Flóra és Ernő két pici gyerkőcöt hagytak otthon, hogy végre magukat ünnepeljék, s pótolják az elmaradt nászutat. Óriási megtiszteltetés volt nekünk, hogy minket választottak útitársul. Olvassátok szeretettel Flóra őszinte beszámolóját.

Hogy néz ki egy átlagos napotok? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznotok a hétköznapok során?

A mindennapokban több szerepben is helyt állnunk a férjemmel, gyermekeim édesapjával. Ő egy multinál dolgozik, ahol nagy a nyomás, bár sosem panaszkodik, mire hazaér a munkából „leteszi”, ritkán osztja meg velem a történéseket. Én fogtechnikus vagyok és Aerobik edző, de a fő szerepem az Anyaság. Kijelenthetem, hogy a munkában maximálisan megtaláltam a helyem, teljesen az elképzeléseimnek megfelelő, amiért nagyon hálás vagyok. Azt hiszem bevonzottam. Általában ura vagyok a mindennapjainknak, bár két kisgyerek mellett el kellett fogadnom, hogy a változás, ami állandó, és ha nincsenek elvárásaim, nem fogok csalódni. A hétköznapok rutin szerint, szervezetten telnek, a gyerekeknek is fontos a kiszámíthatóság. A napi gőzt pedig az esti Aerobik órámon engedem ki - és az itt kapott energiákból töltekezem. Az esti rutint többnyire a férjem intézi a fiúkkal, így mire ő lemerül, én újratöltve érkezem. Alapvetően átlagos életet élünk, hullámvölgyekkel, de egymás kezét fogva.

Biztosan szólt pár érv az ellen, hogy velünk tartsatok Balira. Mik voltak azok a visszatartó erők, amik miatt hezitáltatok?

Rég dédelgetett álmom volt Bali, sokat gondoltam erre a helyre, rengeteget ábrándoztam, de soha nem jelentettem ki, hogy én ide el fogok jutni. Ha megkérdezte a férjem, hova mennék szívesen, Balit mondtam. Mivel Ivettel ismerték egymást, követte a Baliról szóló eseményeket. Én még csak álmodni sem mertem róla, hogy ez tényleg valóra válhat, hisz a gyerekek még kicsik. Sosem voltunk még ennyit távol tőlük. Elképzelésem sem volt, hogy menne ez a gyakorlatban, nagyszülői segítséggel. Azt hiszem, magamnak állítottam korlátokat. Karácsonykor döntöttük el, hogy részt veszünk a márciusi táborban. Ernő volt az ötletgazda. Bár benne is felmerült, hogy vajon mennyire férfias program, de én nem győzködtem, hogy vágjunk bele, mert úgy éreztem, ez most benne érett meg. Oka van annak, hogy menni akar. Mikor be kellett fizetni az útlemondási biztosítást, azt mondta: nekünk arra nem lesz szükségünk. Bevallom, kétségbe estem, és kavarogtak bennem a gondolatok, hogy mi lesz, ha megbetegszenek a gyerekek, ha a nagyszülőknek jön közbe valami halaszthatatlan, és nem tudják vállalni az iskolába, óvodába cipelést? Végül valóban nem igényeltük a sztornó biztosítást, én pedig megbeszéltem magammal, hogy minden meg fog oldódni a maga idejében.

Mi vonzott leginkább az útban, ami miatt azt éreztétek, hogy pontosan erre van szükségetek?

A teljes testi lelki egyensúly megtalálása, a hely spiritualitása, varázsa vonzott. Az a biztos háttér, amit Ti hárman, lányok biztosítottatok már a várakozás ideje alatt is, arra engedett következtetni, hogy ez több lesz, mint amiről álmodni mertem. Ernőt a töltekezés, a kikapcsolódás, az elengedés lehetősége, kalandvágy vonzotta. Izgalmas volt elképzelni a végtelen óceánt, a zord itthoni időből a nyári meleget. Anett jógaóráira készültünk esténként, amikor elcsitult a ház. Meditációt hallgattunk, amire a gyerekek is álomba szenderültek. Úgy érzem nektek köszönhetően már hónapokkal előtte, itthon is elindultunk az úton, aminek a csúcspontját ott értük el, és még mindig tart a „Bali varázs”.

Ki tudtok emelni két-három momentumot a 8 élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a

várakozásaitokat és azóta is óriási szeretettel gondoltok rá?

• Nehéz csak pár dolgot kiemelni. Számomra a víztisztító ceremónia volt a legmeghatározóbb, azt hiszem, teljesen át tudtam adni magam. Előtte a jóga Anettel megalapozta a hangulatot, tökéletes ívben zajlottak az események. A ceremónia után azt éreztem, hogy szeretnék egyedül lenni a gondolataimmal. Akkor és ott nem volt más, csak a jelen. Nem gondoltam se a múltra, se a jövőre. Fantasztikus volt.

• Ernő részt vett a vulkán túrán, amiért igazán büszke vagyok rá. Nagyon elfáradt, de ezt a kihívást nem sokan vállalták.

• Az ételek voltak még számomra emlékezetesek, illetve a gyümölcslevek. Nem vagyok kísérletező, de akárhol ettünk, minden annyira ízletes volt, hogy remélem nem utoljára kóstolhattam balinéz ételt.

• Mivel pálmafa szerelmes vagyok, az első nap gondolata az volt, hogy engem bizony rossz helyre pottyantott a gólya, na de most hazaértem. Imádom a mediterrán növényeket, a színüket, az illatukat. A tábor alatt végig ámulatban tartottak.

• Szuper élmény volt a szörfözés, Ernő és én is fel tudtunk állni a deszkára, és pár hullám erejéig átélhettük az adrenalin löketet. Imádtam látni az arcán azt a szabadságot, amit az óceán nyújtott neki.

• Ami még nagyon emlékezetes számunkra az a figyelmességetek, hisz mi egy 10 éves évfordulót is ünnepeltünk ezzel az úttal, felejthetetlenné tettétek a meglepetéssel.

A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy hihetetlen mértékben éltek át magasságokat és mélységeket egyaránt. Számotokra mi volt a legnagyobb kihívás az ottlét alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedni?

Valójában minden tökéletes volt. Talán az érzelmek kordában tartása volt részemről nehéz.

Akadtak szituációk, amikor sírni tudtam volna, persze nem bánatomban, hanem örömömben, viszont ekkor talán valamelyest hátránynak éltem meg, hogy a férjemmel érkeztem, mert ő az a kérdezős típus, akinek el kell magyarázni, mi is történik a fejemben. És a "csak, mert jólesik és kikívánkozik" válasz kevés. 

Mélységet inkább a hazaérkezés hozott, nehezen rázódtunk vissza a mindennapokba, frusztrálttá váltunk, el kellett engedni a nyugalmas élet lehetőségét.

Mit hoztatok haza Magatokkal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaitokra? Hozott bármiféle változást az életetekbe ez az utazás?

Hoztunk egy kókuszt, ami hajt és nevelgetjük. Szépen cseperedik. :)

Olyan érzés ez számomra, mint a nagy betűs SZERELEM. Mikor teszel-veszel, de közben ezen jár az eszed, és azon kapod magad, hogy mosolyog a szíved, lelked. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék az ottani emberekre, a gondolkodásmódjukra, a kisugárzásukra, és magára a paradicsomi környezetre.

Elmondhatom, hogy sok mindent tanulhatnánk tőlük. Folyamatosan mosolyogtak, még az is, akinek látszólag semmi oka nem volt rá. Hálásak mindenért, barátságosak, segítőkészek, rátermettek. Szeretnénk ilyen nyugodt életet biztosítani a gyermekeinknek. Úgy tűnt, Balin valahogy minden adott egy boldog kiegyensúlyozott élethez. Nem mondhatom, hogy nagy világutazók vagyunk, de voltunk pár

helyen, és Bali van ránk a legnagyobb hatással, minden pillanatért megérte.

Néha eltöprengek azon, ha nem általatok megyünk, hanem magunk szerveztük volna, akkor is adott volna ennyit? Az a sok titkos hely, amit láthattunk, turistáktól mentesen, finom ételek, amit mind leteszteltetek már, a programok, a bámulatos szállások, az íve az egésznek... köszönjük Nektek ezt az élményt, és ezt a hatást, ami velünk van azóta is.

Kinek szól a táborunk? Kit küldenétek el az őszi folytatásra?

Míg ott voltunk, sokat gondoltam barátnőmre, és még másokra is, akit nagyon bele tudnék képzelni a Bali-miliőbe. Azt gondolom, hogy ahogy mi is okkal jutottunk el, mindig meg lesz az a társaság, aki megérzi Bali hívását.

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek az őszi elvonulásra?

Életük legnagyobb élménye vár rájuk. Nem fogják megbánni. A reptéren adják fel a csomagjaikat, a terheiket pedig hagyják otthon. Éljék meg a JELEN lehetőségét, ne menjenek előre, és ne nézzenek hátra.

Mindenki több lesz, más lesz a tábor végére.

Kinga már évek óta szerves tagja a DSM közösségünknek. Még 2019-ben talált ránk a Bali Inspirációs Táborunk kapcsán, amire akkor ugyan nem jelentkezett, viszont cserébe megszámlálhatatlan közös élményt és értékes barátságokat kapott a hazai eseményeink által. És 2022 őszén együtt váltottuk valóra a Bali álmot. Egy biztos, Kingát a beteljesült Bali utazás után sem eresztjük. ❤️

Olvassátok szeretettel.

Hogy néz ki egy átlagos napod? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a hétköznapok során? Az utazás idején egy online marketing ügynökségnél dolgoztam, projekt menedzserként. Kihívást jelentő feladat ügyfelekkel dolgozni, sok stresszel jár a munkám.

További kihívást akkor a havi bevételem bizonytalansága jelentett, ami folyamatos aggodalommal töltött el.

Mik voltak azok a félelmek, visszatartó erők, amik miatt hezitáltál, hogy velünk tarts-e Balira?

Csak az anyagiak. Picit felelőtlennek éreztem, hogy az egyetlen komolyabb tartalékomat utazásra költöm a bizonytalan anyagi helyzetemben. Közben pedig tudtam, hogy ez olyan befektetés magamba, ami az anyagiakban is vissza fog köszönni idővel, hiszen ha megengedem magamnak a bőséget, és bőségben érzem magam, csak azzal tudok még többhöz jutni, többet teremteni.

Mesélj kérlek arról, mi vonzott az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?

• Egyrészt a helyszín. Még sosem jártam ilyen egzotikus desztináción. A rengeteg zöld- a természet és az óceán. A közeg- a balinéz kultúra, az egész miliő, amiről hosszú évek óta csak jókat hallottam mindenkitől, aki már járt Balin.

• A közösség: a magyarországi DSM táborokban kialakult barátságok, az, hogy az élményt megoszthatom, hiszen úgy a boldogság megsokszorozódik, már elképzelni se tudtam volna, hogy ezt a sok csodát ne a szívemhez közelálló emberekkel osszam meg, éljem át. Tudtam, hogy ez egy olyan biztonságos befogadó társaság, ahol mindig önmagam lehetek és velük úgy tapasztalhatom meg Balit, ahogy arra a leginkább szükségem van. Nagyon szeretem Anett jóga óráit és meditációit. A rengeteg ülő munka után alig vártam, hogy átmozgassam a hátamat, ami már nagyon fájt. Az első meditációt pedig végig sírtam, annyira betalált.

• A szervezés: magamnak szoktam szervezni az utazásaimat és tudom mennyi idővel és energiával jár és szerettem volna ezt az utazást úgy átélni, hogy most a szervezés terhét leveszem magamról, mert az gondolom, hogy az így megspórolt időt energiát is a feltöltődésre tudom fordítani.

Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 12 intenzív, élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

A szörfözés abszolút felülmúlta az elképzeléseimet. Sose gondoltam volna, hogy az első órán sikerül többször is felállni a deszkán és sikerélményem lesz egy ennyire nehéz sport kipróbálása során. Alig várom, hogy újra átéljem.

A scooterezés. Először nem akartam felülni a motorra, nem azért mert féltem, csak sose vonzottak a motorok és mikor egyszer valaki mögött régen utaztam, az nem volt jó élmény, nem éreztem biztonságban magam. Örülök, hogy hallgattam Anettra, hogy az egyik napon balinéz sofőrökkel/ motorosokkal menjünk ide-oda mert hihetetlenül jó élmény volt, az is mikor Ubudban a forgalom részei voltunk, de az az út, amikor egy fél óráig a dzsungelben mentünk rizsföldek mellett.. minden képzeletemet felülmúlta. Ezzel az élménnyel teljesen helyinek érzetem magamat.

A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy hihetetlen mértekben élték át magasságokat és mélységeket egyaránt. Számodra mi volt a legnagyobb kihívás az ottléted alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedned?

Először el kellett gondolkodnom ezen a kérdésen, mert különösebb kihívást semmi sem jelentett, amivel ott szembe kellett néznem, hiszen végig támogatva voltunk mindenben. Inkább talán a gondolatoknak a megregulázása, az érzelmek csillapítása. Figyelni arra, hogy ne gondoljak a munkára, a ne aggódjak a feladatokon, a helyettesítésen, ne most akarjam kitalálni, megoldani a jövőmet, a párkapcsolati kérdéseimet. Hogy megengedjem magamnak hogy kikapcsoljak, lelassuljak, elengedjek mindent, magamra koncentráljak, gyökeret eresszek. Mostában nem voltam ehhez hozzászokva, de az élmények önmagunkban segítenek ebben, és a napok előrehaladtával egyre jobban “érkeztem meg” Balira.

Kb. 2 hónapja utaztál haza Baliról. Mit hoztál haza Magaddal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaidra? Hozott bármiféle változást az életedbe ez az utazás?

A kiszakadásnak, feltöltődésnek, lelassulásnak hála visszataláltam önmagamhoz, pedig már hónapok óta elvesztettnek éreztem magam. A tábor/ Bali megerősítette az önbizalmamat. A munkahelyemmel kapcsolatban hoztam egy döntést, melynek az íze jobb lett a tábor végére. A fáradt csalódottság átfordult egy nyugodt, határozott döntéssé, egy olyan döntéssé, melyben jobban tudom szeretni magamat.

Jó érzés arra gondolni, hogy ezt a tábort, az utazást én teremtettem meg magamnak. És ha ilyen csodára képes vagyok, akkor más csodát is képes vagyok teremteni. Hosszú-hosszú évekig vártam ezt az utazást, valóban sokáig egy dédelgetett álom volt. És ez az álom valóra vált.

Kinek szól a táborunk? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?

Gyakorlatilag mindenkit 😄 Aki alapvetően vonzódik egy egzotikus tájra, egy hosszabb kikapcsolódásra.

Ezen felül pedig a tábor programja és a sziget úgyis mélyebb rétegekbe fogja vinni. Mindenki más csomaggal érkezik, mindenki másban van, mással küzd. Teljesen eltérőek mindenkinél a belső folyamatok és azok intenzitása. Mindenki mást tapasztal, másban fejlődik, mást visz magával. Mindenki megkapja azt a tábortól, és Balitól, amire a leginkább szüksége van. Mindenki több lesz, más lesz a tábor végére, ideális esetben önmaga legjobb verziója.

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek a márciusi elvonulásra?

Már előre irigykedem rájuk! 😁 Szerintem fantasztikus döntést hoztak.

1. Én azt üzenném, ha van lehetőségük akkor pihenjenek rá az útra, hangolódjanak, próbáljanak kipihenten jönni. Otthoni meditáció, csináljanak szándékmeghatározást, olvassanak Baliról könyvet, ne a munkából essenek oda, hogy meg hamarabb át tudjanak állni, befogadni az élményeket.

2. Hallgassanak a megérzéseikre, hogy melyik programra vágynak, melyeikre nem. Próbálják intuitívan megélni a tábort. Legyenek megengedőek magukkal.

3. Váltsanak sok készpénzt és vigyenek pálinkát! 😅

Van a Bali előtti, és utáni énem.

Viki tapasztalt lélekbúvárként csatlakozott az őszi táborunk Csodacsapatába, ahol sok - sok felismeréssel, megerősítéssel és értékes tapasztalással lett gazdagabb. Olyan kincsek ezek, amikből akkor is tud táplálkozni, amikor magassarkúban és csinos ruhában előadást tart, többszáz fős rendezvényt szervez, a csapatát szeretné motiválni, vagy épp a munka-magánélet tengelyen zsonglőrködik. Büszkék vagyunk rá, hogy a DSM közösség tagja. Olvassátok szeretettel.

Hogy néz ki egy átlagos napod? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a hétköznapok során?

Van a Bali előtti, és utáni énem. A Bali utáni énem az ébresztő óra kikapcsolását követően egy rövid légzéssel egybekötött hálát adó és célokat kijelölő gyakorlattal indítja a reggelt, majd igyekszik a napindító jóga ászanákkal és nyújtózással a testet is felébreszteni.

A legnagyobb kihívás, hogy a racionális világban az intuícióimat élénken tartsam, és meghúzzam a határaimat, amikor szükséges.

Mik voltak azok a félelmek, visszatartó erők, amik miatt hezitáltál, hogy velünk tarts-e Balira?

Nem hezitáltam, meg kellett érnem arra, hogy meghalljam Bali hívását. Amint megérkezett, jelentkeztem, és még az esetleges „mi lesz, ha pont az utazás előtt leszek covidos” félelem is háttérbe szorult, mert éreztem: ott leszek.

Mesélj kérlek arról, mi vonzott az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?

Abban a világban, amelyben a mindennapjaimban boldogulok, sokat számít az, hogy mennyire vagyok motivált, milyen céljaim vannak, mit értem el eddig, kiket ismerek, mennyit dolgozom és milyen hatásfokkal. Nagyrészt ezek a dolgok a külvilág megbecsülésének mércéi.

Bali teljesen más, egy üdítő változás. Csak az a fontos, hogy milyen ember vagy. Félreértés ne essék, élvezem, hogy intenzív az életem, azonban a balinéz életszemléletet most már igyekszem beépíteni a mindennapjaimba, mert sokkal kiegyensúlyozottabbá és felszabadultabbá tesz. Ezáltal pedig eredményesebbé is a nyugati világban.

Az, hogy a külsőségek és az eredményfókuszú szemlélet helyett arra legyünk egyre figyelmesebbek, hogy a körülöttünk lévő emberek - legyen akár barát, családtag, kolléga- milyen belső értéket képviselnek, kétségkívül balihatás. Mindez segít a számomra jó döntések meghozatalában.

A másik nagy vonzerő a jelen-lét megélésének lehetősége volt. Legtöbbször úgy élünk, hogy arra gondolunk vissza, milyen jó volt valami a múltban, vagy hogy milyen jó lesz a jövőben. Közben elfelejtjük megfigyelni és átélni teljes szívvel a jelent. Ekkor felmerül a kérdés, hogy ha a jelent nem éljük át teljesen, akkor a jövőben hogy gondolunk vissza erre múltként. Nem tudunk igazán töltekezni egy-egy élményből akkor, ha a jelen-lét varázsát nem hagyjuk kibontakozni. Legyen szó egy sikerélményről, egy kanapén összebújva töltött átlagos hétköznapestéről, egy ünnepről, vagy akár csak arról, ahogy egy padon ülve nézzük az eget, a jelenlét elengedhetetlen ahhoz, hogy érzelemdús múltat teremtsünk, amelyre könnyű és feltöltő lesz visszagondolni rosszabb napokon. Az előbbi két szemlélet élénkítése volt az, ami leginkább vonzó volt a jelentkezés során.

Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 12 intenzív, élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

Megfogadtam, hogy nem lesznek elvárásaim, ezért azt a három dolgot emelem ki, amelyek képei először felvillannak ha eszembe jut az utazás.

• víztisztító ceremónia

• balinéz gyógyító

• és az óceán.

Kívül és belül is úton voltam végig. A lelkem és a testem is új tapasztalatokkal lett gazdagabb.

A víztisztító ceremónia segített abban, hogy átgonodoljam, mi az az öt dolog amit szeretnék elengedni és a helyükre újat teremteni.

A balinéz gyógyítónál töltött négy órás egyéni újjászületés ceremónia rámutatott egy egyértelműnek tűnő gondolatra, amely segíti a mindennapjaim pozitív megéléseit. Nevezetesen, hogy minél több pozitívat töltök magamba, annál kevesebb negatív fér. Még sosem gondoltam korábban arra, hogy a bennem lévő érzések lehetnek végesek, de így, hogy egy határt szabok, könnyebb arra fókuszálnom, hogy ezt a véges valamit minél több jóval töltsem meg.

Az óceán pedig elképesztő hatást gyakorolt rám, nem gondoltam volna hogy olyan meleg a víz, hogy két órás hullámfürdő után sem fázom, és hogy az első szörfélményem neoprén ruha nélkül élem át.

A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy hihetetlen mértekben éltek át magasságokat és mélységeket egyaránt. Számodra mi volt a legnagyobb kihívás az ottléted alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedned?

A legnagyobb kihívás az volt, hogy pár nap után a párás levegő és a csapvíz minősége miatt nem éreztem magam tisztának, hiába fürödtem rendszeresen. A személyes higiéné egyedi határokkal bír, számomra ez volt a leginkább komfortzónán kívüli élmény. Jól esett itthon lezuhanyozni:) Az óceán, a maga természetességével és sósságával segített, de ahhoz hogy túllendüljek, nem volt elég két hét.

Kb. 2 hónapja utaztál haza Baliról. Mit hoztál haza Magaddal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaidra? Hozott bármiféle változást az életedbe ez az utazás?

Az utazás során magamba szívott tapasztalások új rendszerbe foglalták a már meglévő tudásom. A Balin megtapasztalt élmények magjai közül jónéhányat még nem is tudtam kivirágoztatni, annyi munícióval látott el az a tizenkét nap. Ez így azonban azt mutatja, hogy a két hetes utazás valójában több hónapos, mert a lélek tovább utazik, és hetekkel a tábor után születtek meg olyan felismeréseim, amelyek időtállóak lesznek. Egy mondatban összefoglalva, néha messzire kell utaznunk, hogy megértsük, ami közel van.

Kinek szól a táborunk? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?

Receptre írnám fel mindenkinek! Marketing nyelvre átfordítva: ha valami sorsfordító életszakasz előtt állsz, ha egy nagy löketre van szükséged, hogy kimozdítson a megszokott, de nem kielégítő élethelyzetedből, ha meg szeretnéd ünnepelni magad, ha elmélyülnél, ha rég foglalkoztál már kizárólag önmagaddal, ha néha már úgy érzed, sótlan lett az élet, ha kiegyensúlyozottabb szeretnél lenni a mindennapokban… utazz el a Divine Souls' Mission-nel Balira!

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek a márciusi elvonulásra?

1. Menj el Agushoz, a balinéz gyógyítóhoz, ha mélyebb spirituális kalandra is vágysz. (Amennyiben kérsz hozzá elérhetőséget, keress minket. Szerk.)

2. Tartsd a saját szükségleteiteket szem előtt, ameddig az nem korlátozza mások szükségleteit. Nem könnyű megfigyelni, hogy mi az, amit valójában szeretnénk és nem csak mások, vagy az esetleges elvárások miatt. Balin mindent levetkőzhetsz. Ez az utazás kizárólag érted van.

3. Vezess naplót az ottléted alatt a megélésekről. Nagyon hasznos lesz később visszaolvasni, meglátod.

4. Végezetül kívánom, hogy jelen-létben minden érzékszerveddel szívd magadba az élményeket, hogy a hazatérésed után is ragyogjon benned Bali napja.