Minden megváltozott körülöttem és bennem is.

Mariann története egészen biztosan sokakat fog inspirálni, hiszen nagyszerű példája annak, hogy ha a befektetett munka nyitottsággal és csupaszívvel párosul - na meg egy adag bátorsággal - akkor csodák születnek. És noha saját magát "gyáva kukacnak" nevezi, elutazni egy ismeretlen csapattal a világ másik felére igenis bátor dolog. Mi pedig nagyon örülünk, hogy a megérzéseire hallgatott, és megajándékozta magát az úttal. Olvassátok szeretettel őszinte beszámolóját arról, hogy mit adott neki velünk Bali.

Hogy néz ki egy átlagos napod? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a mindennapok során?

Pénzügyi területen dolgozom, vezetői pozícióban évek óta. Szeretem a szakmámat, számomra ez egyben hivatás is, de nagy a nyomás: sok a stressz, határidő határidő hátán, fontos döntéseket kell meghozni. Pár hónappal Bali előtt döntöttem úgy, hogy „szakmai szabadságra megyek” és kicsit visszavonulok a darálóból, mert nem tudom, hol vagyok ÉN ebben az egész rendszerben… Vágytam arra, hogy végre legyen időm és energiám önmagam megismerésére, és tanulásra is szomjaztam, melyre a korábbi években sajnos nem volt lehetőségem. Gyakorlatilag a munka-magánélet egyensúlyának megtalálásával és fenntartásával voltak problémáim - ez is volt egyébként a központi témám, amivel Balira érkeztem. 😊 Az önmegvalósításom időszakában elvégeztem két tanfolyamot, és egy harmadik is folyamatban van: van, ami a szakmába vág, van, ami pedig egészen más vizekre vitt. Sokat foglalkoztam létkérdésekkel, az életem minőségével, lehetséges jövőképekkel, prioritásokkal, és az emberi kapcsolataimmal. Nagyon fontos témák ezek!

És a kis felfedező utam megkoronázása lett Bali márciusban! Na de ennyit a Bali előtti életről… 😊 Hiszen a válaszaimat ezalatt az idő alatt megtaláltam, és úgy érzem már megvan az a bizonyos „balance” is, amit kerestem. Azóta egy szuper munkahelyen dolgozom, csodás emberek között, ahol az alkotás és a teljesítmény mellett maga az EMBER is ugyanolyan fontos szerepet kap. Nem váltottam szakmát, maradtam a hivatásomnál, a számok világánál, felelős vezetőként, de az a bizonyos nyomás elmúlt. Szuper lendülete van a napjaimnak, élvezem, amit csinálok, a stressz kezelhető mértékű, pedig ugyanúgy vannak határidők és kardinális feladatok. A munka mellett van időm magamra, a családomra és a barátaimra, és a tanulás is fontos szerepet kap még mindig. Most valahogy úgy kerek egésznek tűnik minden. Azt hiszem más ember lettem és az életem is pozitív irányban halad tovább… Ez a befektetés, amit a szakmai szünetemben az önmegvalósításra, a tanulásra és Balira szántam, számomra már megtérült, örökké hálás leszek magamnak ezért!

balinéz víztisztító ceremónia

Volt bármilyen félelem, visszatartó erő, ami miatt hezitáltál, hogy velünk tarts-e Balira?

Természetesen igen! 😊 Én alapvetően egy gyáva kukac vagyok, amikor ki kell mozdulni a komfortzónámból. Számomra a család a biztonsági háló: korábban nagyobb utazásokat mindig együtt éltünk meg. Nélkülük elindulni így a messzi távolba rémisztő gondolatnak tűnt. Évek óta terveztem, hogy ki szeretnék menni Balira, a bakancslistám első helyén szerepelt a sziget, de mindig lebeszéltem magam, mert egyedül nem mertem neki vágni. A covid óta egyébként is nagyon óvatosak voltunk, azóta belföldön utazgattunk.

Én a tábor esetében is „biztonsági játékos” voltam 😊 mert nem egyedül érkeztem Balira: egy nagyon kedves ismerősöm volt az útitársam. Közösen hoztuk meg a döntést, hogy együtt belevágunk: egy decemberi beszélgetésünkkor derült ki, hogy mindketten nagyon vágyunk erre a Csodahelyre, mert valami dolgunk van ott – ami egyelőre megfoghatatlan, hogy micsoda, de a végére kell járni... Amikor elolvastam a DSM bemutatkozóját és a tábor programtervét, azonnal éreztem a hívó szót, és onnantól másra se tudtam gondolni, csak arra, hogy itt az idő! Így a döntés viszonylag gyorsan megszületett, pár nap leforgása alatt: MEGYÜNK! Egészen az indulásig rettentően izgultam, „Idegeimre mentek” cseppeket szedtem és különböző technikákkal készültem a hosszú repülőútra is, mert tényleg sok-sok félelmem volt: a családomtól való nagy távolság, a 16 órás repülőút, a gondolataimban kreált természeti katasztrófák, amik történhetnek... Ezeket a gondolatokat mintha elvágták volna, amikor landoltunk a szigeten. Pár könnycsepp után megkönnyebbültem, és ezt követően semmi rossz érzésem vagy gondolatom nem volt, tökéletes biztonságban éreztem magamat a 9 nap alatt – pedig nálam ez kvázi lehetetlen 😊 mégis lehetséges volt! Na mi lehet ez, ha nem a csodálatos isteni energiák szerepe, és a közegé, amibe csöppentem!? Varázslók vagytok, de tényleg! 😊

Mesélj kérlek arról, mi vonzott az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged.

Ez többfaktoros volt.

• Egyrészt az úti cél: Bali.

• Másrészt a tábor keretei: jógázás, meditáció, elmélyülés. Annak ellenére, hogy a jógával még csak rövid ideje ismerkedtem meg, vonzott ez az alap, valahogy az egyensúly-igényemmel nagyon kompatibilisnek éreztem.

• Harmadrészt a programok: a balinéz kultúra megismerése, vallási rituálék és szeánszok, megtisztulás, csoportos és egyéni megélések, tehát maga a tematikus felépítés. Azért ezek nem tipikus turista-programok! Nem is vágytam arra: „turistáskodni” bárhol lehet, Balin meg kell érezni, majd pedig meg kell élni a helyi kultúrát, a szokásokat és energiákat.

23 fős Csapat tagjaként érkeztél az istenek szigetére márciusban, s egy fő kivételével senkit nem ismertél korábban. Mit mondanál el a CsodaCsapatról? Könnyen megtaláltad a helyedet? Milyen volt a milliő?

A milliő és a csapat is fantasztikus volt: egytől-egyig csodás, értékes emberek. Valahogy mindannyian különböztünk egymástól, mégis sok volt a hasonlóság: megvolt a közös hullámhossz! Nagyon értékes kapcsolatok születtek odakint, melyeket haza is hoztunk magunkkal. Nyilván egy 23 fős közösségben már nem tud mindenki mindenkivel együtt lenni, így lettek mélyebb és lazább kapcsolati rendszerek is, de mind-mind rendkívül értékes! És véleményem szerint mindenkitől tanultunk valamit! Én biztosan! 😊

Könnyen megtaláltam a helyemet, és nem csak azért, mert nem egyedül érkeztem, hanem azért, mert mindenki részéről megvolt a nyitottság a másik irányába, és ez a csapat ott kint összetartozott!

Támogattuk egymást és mindenki a saját határain belül mozogva kivette a részét a programokból. Egy-egy fárasztóbb nap után is „felfújtuk magunkat”: az esti medencézések, nevetések, a humor és a nagy megélések megbeszélése sosem maradhattak el – tényleg fantasztikus volt. Hiányzik.

Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 9 élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

Szeretettel gondolok mind a 9 napra, mosolyog a szívem tőle. Számomra Bali egy szerelem-projekt volt, amire boldogan fogok visszaemlékezni egész életemben, és emellett örökké vissza is fogok vágyni! 😊

A várakozásaimat teljes mértékben felülmúlta a társaság, a csapat, amelynek része voltam. A jógák Anettel olyan jó kis keretet adtak minden napnak, hogy testemet-lelkemet simogatták minden egyes alkalommal. Az Ubudi csodaszállásunkon az esti buli-medencézéseink annyira szuperek voltak, mert az elmélyülés és befelé nézés mellett a társaságkedvelő énünket is maximálisan kielégítette, sok-sok humorral és nevetéssel fűszerezve.

A tűzceremónia a helyi pappal óriási élmény volt: együtt énekeltünk és imádkoztunk, olyan érzése volt az embernek, hogy mi mind összetartozunk emberek, növények, állatok, csodálatos rendszer van az egészben.

Az ételek: hmmm, imádtam, és hiányzik. Ha innentől sárkánygyümölcsön, ananászon, Nasi Gorengen és kókuszdió levén kellene élni, nem lenne ellenvetésem egy pillanatig sem! 😊 A varázslatos Kanto Lampo vízesés és az óceán… Hát, azt hiszem már csomagolok is, és indulok vissza, annyira hiányzik! De csak és kizárólag ezzel a szervezéssel és ezzel a csapattal!!!

Komolyan mondom, jövőre nagyon szeretnék visszatérni!

A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy magasságokat és mélységeket is megéltek a tábor során. Számodra mi volt a legnagyobb kihívás az ottlét alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedned?

Számomra a legnagyobb kihívás a családomtól való távolság megélése és az aggódás elengedése voltak. Amilyen nehéz volt elindulni Magyarországról ezen érzések miatt, ott kint olyan könnyen kezeltem… Az aggasztó gondolatok kint nem jöttek úgy, mint itthon a hétköznapokban. Kint sokkal kevesebbet aggódtam, mint itthon. Teljesen őszintén mondom, hogy maximálisan biztonságban éreztem kint magam, és csak arra gondoltam, hogy mennyire hálás vagyok ezekért az élményekért, és mennyire kegyes hozzám a sors, hogy ezt megélhetem. Azok az energiák, az az isteni jelenlét és jóság, ami körbevett engem, valahogy minden nehézségemet könnyebbé tette!

Kb. 2 hónapja utaztál el Baliról. Mit hoztál haza Magaddal? Milyen hatással van a tábor élménye a mindennapjaidra? Hozott bármiféle változást az életedbe ez az utazás?

Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy haza hoztam egy jobbik önmagamat! 😊 Nekem az volt a dolgom odakint, hogy visszataláljak az egyensúlyomhoz, a belső békémhez, és hogy a prioritásokat az életemben megfelelően állítsam fel. Nyilván ez egy folyamat, de Bali akár egy katalizátor, úgy vett részt ebben, és vesz részt azóta is a távolból. Ahogy az elején is meséltem kicsit a mindennapjaim dinamikájáról akkor és most perspektívából, tényleg így van: minden megváltozott körülöttem és bennem is. Újra szeretem a munkámat, introvertált énemből elkezdett kinőni egy nyitott, társaságkedvelő valaki, aki egyre jobban kapcsolódik az emberekhez és egyre jobban érzi magát az életében. Kell ennél több!? 😊

Kit küldenél el a folytatásra? Kinek szólnak a táboraink?

Magamat újra vissza! 😊

Humort félretéve: Mindenkinek receptre írnám fel! Nincs olyan ember, akinek ez nem való!

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek az őszi elvonulásra?

Életük egyik legjobb döntését hozták meg azzal, hogy jelentkeztek! Ez egy olyan befektetés, ami viszonylag gyorsan megtérül, és ezért örökké hálásak lesztek magatoknak! Élvezzétek ki minden egyes percét, mert nagyon gyorsan eltelik sajnos! És hozzatok haza sok-sok frangipáni olajat! 😊