Olyan ez, mint a nagybetűs SZERELEM.

Amikor megálmodtuk a Bali Inspirációs Tábor koncepcióját, főleg egyedül utazó nőket szólítottunk meg. Most viszont kifejezetten örülünk, hogy színesedik a társaság, és egyre több bátor férfi csatlakozik hozzánk. Márciusban például két fantasztikus páros is mellettünk döntött. Flóra és Ernő két pici gyerkőcöt hagytak otthon, hogy végre magukat ünnepeljék, s pótolják az elmaradt nászutat. Óriási megtiszteltetés volt nekünk, hogy minket választottak útitársul. Olvassátok szeretettel Flóra őszinte beszámolóját.

Hogy néz ki egy átlagos napotok? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznotok a hétköznapok során?

A mindennapokban több szerepben is helyt állnunk a férjemmel, gyermekeim édesapjával. Ő egy multinál dolgozik, ahol nagy a nyomás, bár sosem panaszkodik, mire hazaér a munkából „leteszi”, ritkán osztja meg velem a történéseket. Én fogtechnikus vagyok és Aerobik edző, de a fő szerepem az Anyaság. Kijelenthetem, hogy a munkában maximálisan megtaláltam a helyem, teljesen az elképzeléseimnek megfelelő, amiért nagyon hálás vagyok. Azt hiszem bevonzottam. Általában ura vagyok a mindennapjainknak, bár két kisgyerek mellett el kellett fogadnom, hogy a változás, ami állandó, és ha nincsenek elvárásaim, nem fogok csalódni. A hétköznapok rutin szerint, szervezetten telnek, a gyerekeknek is fontos a kiszámíthatóság. A napi gőzt pedig az esti Aerobik órámon engedem ki - és az itt kapott energiákból töltekezem. Az esti rutint többnyire a férjem intézi a fiúkkal, így mire ő lemerül, én újratöltve érkezem. Alapvetően átlagos életet élünk, hullámvölgyekkel, de egymás kezét fogva.

Biztosan szólt pár érv az ellen, hogy velünk tartsatok Balira. Mik voltak azok a visszatartó erők, amik miatt hezitáltatok?

Rég dédelgetett álmom volt Bali, sokat gondoltam erre a helyre, rengeteget ábrándoztam, de soha nem jelentettem ki, hogy én ide el fogok jutni. Ha megkérdezte a férjem, hova mennék szívesen, Balit mondtam. Mivel Ivettel ismerték egymást, követte a Baliról szóló eseményeket. Én még csak álmodni sem mertem róla, hogy ez tényleg valóra válhat, hisz a gyerekek még kicsik. Sosem voltunk még ennyit távol tőlük. Elképzelésem sem volt, hogy menne ez a gyakorlatban, nagyszülői segítséggel. Azt hiszem, magamnak állítottam korlátokat. Karácsonykor döntöttük el, hogy részt veszünk a márciusi táborban. Ernő volt az ötletgazda. Bár benne is felmerült, hogy vajon mennyire férfias program, de én nem győzködtem, hogy vágjunk bele, mert úgy éreztem, ez most benne érett meg. Oka van annak, hogy menni akar. Mikor be kellett fizetni az útlemondási biztosítást, azt mondta: nekünk arra nem lesz szükségünk. Bevallom, kétségbe estem, és kavarogtak bennem a gondolatok, hogy mi lesz, ha megbetegszenek a gyerekek, ha a nagyszülőknek jön közbe valami halaszthatatlan, és nem tudják vállalni az iskolába, óvodába cipelést? Végül valóban nem igényeltük a sztornó biztosítást, én pedig megbeszéltem magammal, hogy minden meg fog oldódni a maga idejében.

Mi vonzott leginkább az útban, ami miatt azt éreztétek, hogy pontosan erre van szükségetek?

A teljes testi lelki egyensúly megtalálása, a hely spiritualitása, varázsa vonzott. Az a biztos háttér, amit Ti hárman, lányok biztosítottatok már a várakozás ideje alatt is, arra engedett következtetni, hogy ez több lesz, mint amiről álmodni mertem. Ernőt a töltekezés, a kikapcsolódás, az elengedés lehetősége, kalandvágy vonzotta. Izgalmas volt elképzelni a végtelen óceánt, a zord itthoni időből a nyári meleget. Anett jógaóráira készültünk esténként, amikor elcsitult a ház. Meditációt hallgattunk, amire a gyerekek is álomba szenderültek. Úgy érzem nektek köszönhetően már hónapokkal előtte, itthon is elindultunk az úton, aminek a csúcspontját ott értük el, és még mindig tart a „Bali varázs”.

Ki tudtok emelni két-három momentumot a 8 élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a

várakozásaitokat és azóta is óriási szeretettel gondoltok rá?

• Nehéz csak pár dolgot kiemelni. Számomra a víztisztító ceremónia volt a legmeghatározóbb, azt hiszem, teljesen át tudtam adni magam. Előtte a jóga Anettel megalapozta a hangulatot, tökéletes ívben zajlottak az események. A ceremónia után azt éreztem, hogy szeretnék egyedül lenni a gondolataimmal. Akkor és ott nem volt más, csak a jelen. Nem gondoltam se a múltra, se a jövőre. Fantasztikus volt.

• Ernő részt vett a vulkán túrán, amiért igazán büszke vagyok rá. Nagyon elfáradt, de ezt a kihívást nem sokan vállalták.

• Az ételek voltak még számomra emlékezetesek, illetve a gyümölcslevek. Nem vagyok kísérletező, de akárhol ettünk, minden annyira ízletes volt, hogy remélem nem utoljára kóstolhattam balinéz ételt.

• Mivel pálmafa szerelmes vagyok, az első nap gondolata az volt, hogy engem bizony rossz helyre pottyantott a gólya, na de most hazaértem. Imádom a mediterrán növényeket, a színüket, az illatukat. A tábor alatt végig ámulatban tartottak.

• Szuper élmény volt a szörfözés, Ernő és én is fel tudtunk állni a deszkára, és pár hullám erejéig átélhettük az adrenalin löketet. Imádtam látni az arcán azt a szabadságot, amit az óceán nyújtott neki.

• Ami még nagyon emlékezetes számunkra az a figyelmességetek, hisz mi egy 10 éves évfordulót is ünnepeltünk ezzel az úttal, felejthetetlenné tettétek a meglepetéssel.

A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy hihetetlen mértékben éltek át magasságokat és mélységeket egyaránt. Számotokra mi volt a legnagyobb kihívás az ottlét alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedni?

Valójában minden tökéletes volt. Talán az érzelmek kordában tartása volt részemről nehéz.

Akadtak szituációk, amikor sírni tudtam volna, persze nem bánatomban, hanem örömömben, viszont ekkor talán valamelyest hátránynak éltem meg, hogy a férjemmel érkeztem, mert ő az a kérdezős típus, akinek el kell magyarázni, mi is történik a fejemben. És a "csak, mert jólesik és kikívánkozik" válasz kevés. 

Mélységet inkább a hazaérkezés hozott, nehezen rázódtunk vissza a mindennapokba, frusztrálttá váltunk, el kellett engedni a nyugalmas élet lehetőségét.

Mit hoztatok haza Magatokkal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaitokra? Hozott bármiféle változást az életetekbe ez az utazás?

Hoztunk egy kókuszt, ami hajt és nevelgetjük. Szépen cseperedik. :)

Olyan érzés ez számomra, mint a nagy betűs SZERELEM. Mikor teszel-veszel, de közben ezen jár az eszed, és azon kapod magad, hogy mosolyog a szíved, lelked. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék az ottani emberekre, a gondolkodásmódjukra, a kisugárzásukra, és magára a paradicsomi környezetre.

Elmondhatom, hogy sok mindent tanulhatnánk tőlük. Folyamatosan mosolyogtak, még az is, akinek látszólag semmi oka nem volt rá. Hálásak mindenért, barátságosak, segítőkészek, rátermettek. Szeretnénk ilyen nyugodt életet biztosítani a gyermekeinknek. Úgy tűnt, Balin valahogy minden adott egy boldog kiegyensúlyozott élethez. Nem mondhatom, hogy nagy világutazók vagyunk, de voltunk pár

helyen, és Bali van ránk a legnagyobb hatással, minden pillanatért megérte.

Néha eltöprengek azon, ha nem általatok megyünk, hanem magunk szerveztük volna, akkor is adott volna ennyit? Az a sok titkos hely, amit láthattunk, turistáktól mentesen, finom ételek, amit mind leteszteltetek már, a programok, a bámulatos szállások, az íve az egésznek... köszönjük Nektek ezt az élményt, és ezt a hatást, ami velünk van azóta is.

Kinek szól a táborunk? Kit küldenétek el az őszi folytatásra?

Míg ott voltunk, sokat gondoltam barátnőmre, és még másokra is, akit nagyon bele tudnék képzelni a Bali-miliőbe. Azt gondolom, hogy ahogy mi is okkal jutottunk el, mindig meg lesz az a társaság, aki megérzi Bali hívását.

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek az őszi elvonulásra?

Életük legnagyobb élménye vár rájuk. Nem fogják megbánni. A reptéren adják fel a csomagjaikat, a terheiket pedig hagyják otthon. Éljék meg a JELEN lehetőségét, ne menjenek előre, és ne nézzenek hátra.