Legújabb interjú alanyunk szintén az őszi tábor egyik résztvevője. Én a mai napig gyakran hívom őt Tanárnőnek, ami az egyetemi évek tanár-diák viszonyára utal vissza. Óriási megtiszteltetésnek és elimerésnek éreztük, amikor megtudtuk, hogy elgondolkozott azon, hogy velünk jöjjön Balira. Judit egy elképszetően értékes, bátor és intelligens nő, aki sokkal többet adott nekünk, szervezőknek már csak a puszta jelenlétével is, mint gondolná. Hálásak vagyunk a meghitt beszélgetésekért, a szeretetteljes gesztusokért és azért a sok-sok törődésért amit Tőle kaptunk, nem csak mi, hanem az egész Csapat. Figyelem, egy igazán őszinte és mély interjú következik.



Hogy néz ki egy átlagos napod, Judit? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a hétköznapok során?


Irodák és közintézmények berendezésével foglalkozom, így a napjaim főképp projektek és a cég menedzselésével telnek. Nagyon sokrétű a munkám, általában a teljes projektfolyamatban részt veszek. Tárgyalok céges megrendelőkkel, belsőépítészekkel, külföldi beszállító partnerekkel, részt veszek az értékesítésben, pályázatok elkészítésében. A projektek, megbízások megszerzése komoly kihívás a magyar piacon, nagy a verseny, és a piac nem letisztult. Sok meglepetés ér minket nap mint nap. Ez sok stresszel jár, de gondolom, hogy ez sok más területen is így van. Mikrovállalkozásban dolgozom, így több ember munkáját végzem. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánszféra között. Bár tudjuk, hogy korunkban a munka világának épp ez az egyik jellemzője, hogy a kettő összefolyik. Bárhol, bármikor tudunk dolgozni az IT technológiának köszönhetően. Az ügyfelek elvárják a gyors reakciót, ezért nagy a pszichés nyomás. Meg kell tanulni a határokat kijelölni magunknak, és ez egyáltalán nem könnyű számomra!



Biztosan szólt pár érv az ellen, hogy velünk tarts Balira. Mik voltak azok a visszatartó erők, amik miatt hezitáltál?


Balival és a táborral kapcsolatban nem voltak fenntartásaim. Abban biztos voltam, hogy a program nagyon jó lesz és a kultúra is vonzott. Indonézia egy különleges világ. Az is tetszett, hogy a program nőknek szólt, tudtam, hogy a kikapcsolódás és pihenés mi igényeinkre lesz szabva. Ha valami miatt hezitáltam, akkor az leginkább az volt, hogy megengedhetem-e ezt most magamnak. Általában a munkát és sok mindenkit magam elé helyeztem eddig. Az év utolsó negyedéve általában pörgős. Azt az alaptalan szorongást kellett elengednem, hogy a munka és a kötelességek teljesítése fontosabb, mint én.



Mi vonzott leginkább az útban, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?


A teljes kikapcsolódás és megújulás vágya és az, hogy saját szememmel lássam és megtapasztaljam ezt a helyet, a kultúrát, lássam az embereket, a szokásaikat. Nehéz időszak van a hátam mögött és szükségem volt teljes testi-lelki kikapcsolódásra, új élményekre és olyan mély megtapasztalásokra, amelyek nem engedik, hogy a mindennapok gondja eszembe jusson és azok lekössék a gondolataimat. Sokat hallottam és olvastam Baliról és az indonéz szigetvilág sajátos kultúrájáról. Bali sok kulturális antropológus képzeletét is megragadta. Mindig is azt gondoltam, hogy legalább egyszer az életben el kell jutnom ide! És az, hogy Ti szerveztétek ezt az utat, egyértelművé tette, hogy pont most van itt az idő. Veletek együtt! Biztos voltam abban, hogy minden tökéletes lesz. Tetszett, hogy a programban a testi és lelki pihenés és kikapcsolódás, valamint a helyi kultúra megismerése azonos hangsúlyt kapott. Megnyugtató volt az a tudat is, hogy a helyet jól ismeritek és előre mindent leteszteltetek, nem lesznek váratlan meglepetések. Szóval nyugodtan figyelhetünk magunkra és egymásra, az élményekre. És ez pontosan így is történt.



Judit, szívből örülünk, hogy tagja lettél az első Csoda Csapatunknak. Kb. egy hónapja utaztál haza Baliról, ahol 10 élménydús napot töltöttünk el együtt, 12-en. Mit hoztál haza Magaddal? Tart még a Bali boldogság?


Igen, persze, hogy tart. Ezt az utat soha sem fogom elfelejteni! Nagyon sok szeretet, odafigyelést és megértést kaptam. Mindennap eszembe jut valamilyen momentum, kép, élmény, aminél elidőznek a gondolataim. Úgy érzem, hogy az út minden egyes napja egy-egy „zippelt" élménycsomag, amit mindig újra és újra kibonthatok. És az benne a szép, hogy az élmények mindig más és más módon jelennek meg. Olyan sokmindent láttunk és tapasztaltunk! Ha rossz napom van, egyszerűen csak felidézek az élmények közül egyet és megváltozik hangulatom, újra szabadnak és boldognak érzem magam. És átélem, hogy az élet szép.



Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 10 napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?


Nagyon sok ilyen van! Az egész út tökéletes volt számomra. Ha ki kell emelnem pár élményt, akkor az egyik mindenképpen az Agungéknál* eltöltött este. Nagyon jó volt, hogy a kultúrát nem csak kívülről, hanem egy kicsit belülről is láthattuk és „megízlelhettük”. Emlékszem, ahogy Agung a helyi szokások szerinti ünneplő viseletben, sugárzó örömmel az arcán várt minket a házuk kapujában. Büszke volt arra, hogy elmentünk hozzájuk és megtiszteltetésnek érezte, hogy vendégül láthatnak minket. Egyszerűen bámulatos, ahogyan ők élnek.

Jó volt látni, hogy az egész életüket, minden egyes napjukat, a teljes gondolkodásukat áthatja a szakralitás, és ez valódi, nem egy felvett szerep. Onnan kezdve, hogy maga a ház és az udvar a „szent hármasság" elve szerint épült, hogy minden épület a funkcionalitáson túl szakrális szerepet is betölt. Az udvaron minden művészien elrendezett hatást kelt, ugyanakkor minden nagyon is természetes a csodás növényekkel, a szépen dísztett épületekkel: tökéletes harmóniát áraszt az egész. A vacsora minden egyes fogása szintén tökéletesen megalkotott volt, mind ízvilágában, mind látványában. És az egészen a korona a lányok táncbemutatója volt!

Szavakkal nem lehet leírni az estét. Látni, hallani, ízlelni kell! Az egész helynek van egy varázsa. Ahogy Balinak is.

Imádtam a tájat és a növényeket, meg az elképesztően izgalmas virágokat, és a frangepáni színeit és illatát. A rizsteraszok elképesztően szépek. A vulkán tetejéről a napfelkeltét látni szintén felejthetetlen élmény, ahogy oda hajnalban feljutni is!!! Nehéz csak 2-3 dolgot említeni…Imádtam a jóga órákat a természetben, a beszélgetéseket. Az első közös alkalom, amikor megismertük egymást, felejthetetlen élmény marad számomra.

*Agung a DSM Csapat balinéz barátja - szerk.


6. Kinek szól ez a tábor? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?

Mindenkinek őszintén ajánlom, aki igazán szeretne kiszakadni a mindennapokból, és szeretne újra rácsodálkozni az élet szépségére.

91 megtekintés

Arra gondoltunk, itt az ideje, hogy egy kicsit személyesebbé tegyük a DSM oldalát, megtöltve azt valódi sztorikkal, miértekkel, izgalmas élményekkel, de legfőképp őszinte válaszokkal - Tőletek, Nektek. Első interjúnkat Rékával, az októberi táborunk egyik résztvevőjével, egy hihetetlenül kedves és belevaló Csajszival készítettük. Réka azon kevesek közé tartozik, aki nem önismereti utazásként tekintett a táborra, egyszerűen új impulzusokra és gyönyörű természeti kincsekre vágyott. Lássuk, hogy fogalmazta meg nekünk a motivációját 2019. május 10-én, amikor jelentkezett a Divine Souls' Mission első Inspirációs Táborába: "Mindig mindent látni szeretnék:) Nem jártam még a világ másik felén. Akkor érzem, hogy JÓL vagyok, ha a természetben lehetek, új dolgokat láthatok. A természet mindig lenyűgöz, és Bali képekről ítélve ebben bővelkedik. Szerencsés vagyok, hogy eljuthatok egy ilyen helyre:)" Most pedig olvassátok sok-sok szeretettel, hogy nyilatkozik bő fél évvel később.


Hogy néz ki egy átlagos napod? Milyen kihívásokkal kell megbírkóznod a hétköznapok során?


A hétköznapok feszített tempóban telnek. Sokszor annyi a munka, hogy jobb, ha minél hamarabb érkezek és sokszor még így sem érem utol magam. Mindig kettősséget érzek, mert elveszi a munka az időt, viszont olyan biztonságot nyújt, amelyet a szeretteimmel megoszthatok. A legnagyobb kihívas jelenleg az idő beosztása, és hogy gyakran vagyok fáradt, túlhajszolt.



Mik voltak azok a félelmek, visszatartó erők, amik miatt hezitáltál, hogy velünk tarts-e Balira?


Részemről nem voltak ellenérvek. Amint megtudtam, hogy szervezitek ezt az utazást, csak azokat az érveket soroltam fel magamban, amiért menni szerettem volna - azokból pedig akadt bőven. Félelem csakis a hosszú repülőút miatt volt bennem, korábban nem jártam még ilyen távol Magyarországtól.



Réka, szívből örülünk, hogy tagja vagy az első Csoda Csapatunknak. Mesélj kérlek arról, mi vonzott az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?


Köszönöm, hogy tagja lehettem:)

A jelentkezésnek összetett okai voltak, a kíváncsiság, a távolság, a természet, Indonézia, az Indiai-óceán, a vízesesek. Amellett, hogy mennyi csodás helyen jártunk, és sokszor olyan fáradtak voltunk, hogy este csak lehajtottuk a fejünket a párnára és már aludtunk is, arra is volt lehetőségünk, hogy magunkban egy kicsit gondolkozzunk, vagy éppen egymással megbeszéljük az élet nagy dolgait.



Kb. 3 hete utaztál haza Baliról, ahol 10 intenzív, élménydús napot töltöttünk el együtt, 12-en. Mit hoztál haza Magaddal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaidra? Tart még a Bali boldogság?


Próbálok nem rohanni, és ha ma nem tudok mindent megoldani, nem baj, ha holnapra marad. Jobban odafigyelek arra, hogy türelmesebb legyek másokkal és magammal szemben is. Újra sokat mosolyogok.



Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 10 napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?


Nehéz kiemelni 2-3 momentumot, mert az elejétől a végéig rengeteg élményben volt részünk, és egyik izgalmasabb volt mint a másik. Amit először szoktam mesélni, az a vulkán túra. Fizikailag igazán megeröltető volt, és csak az járt a fejünkben Ivettel és Titával, hogy időben felérjünk, hogy elkapjuk a napfelkeltét. Ez sikerült és csodaszép volt odafent. A robogózás azért volt nagyon különleges, mert ott tényleg azt éreztem, hogy nem egy turista vagyok, hanem teljesen szabadon oda megyünk és azt csinálunk, amit csak akarunk.

Balin a napfelkelte és a naplemente mindig olyan, mintha rajzolták volna.



Kinek szól ez a tábor? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?


A tábor mindenkinek szól, korra, nemre való tekintet nélkül. Bárkinek, aki pihenni szeretne és élményeket gyűjteni. Látni egy olyan helyet, belepillantani egy olyan társadalomba, amely távoli a mienktől - érdemes lenne ezt mindenkinek megtapasztalnia.

Sokkal többről szól, mint egy átlagos nyaralás!!!






#BaliraMegyek #BaliSunset

366 megtekintés
  • Instagram Social Icon

©2019 Proudly created with Wix.com

  • Facebook Social Icon
  • Instagram Social Icon

 💌divinesouls.mission@gmail.com