Balin visszakaptam saját magam.

Ez az interjú a 2023-as, Tölgyessy Zsófival közös Bali ÁLOMTÁBOR-unk egyik résztvevőjével, az InhaleExhale masszázs stúdió alapítójával készült. Egy csupaszív és vibráló energiákkal teli NŐ-vel, akinek minden érintése gyógyít. Mi a legnagyobb szeretettel ajánljuk őt és a gyönyörűséges szalonját, ha szeretnéd egy meghitt helyen töltőre tenni Magadat. Bogi ráadásul ajándékkal készült nekünk, amit a cikk végén osztottunk meg.

Büszkék vagyunk Rád, Bogi. ❤️

Ha visszagondolsz, mi az a 3 szó, ami azt írja le, ahogy Bali előtti időszakban érezted magad?

Igazából 3 szóban ezt el sem tudnám mondani.

Életem eddigi legnehezebb időszakában voltam akkor, amikor rátok találtam. Lehet ez klisének hangozhat, de tényleg így volt. A legnagyobb magasságokat és mélységeket éltem meg az utazást megelőző másfél évben. Kétszer fordult fel az életem teljesen, háromszor költöztem. Igazi hullámvasút volt minden szempontból, de végül egyedül maradtam. Szomorú voltam és magányos. Tele fájdalommal, reményvesztettséggel és bűntudattal. Még magamnak sem voltam ott.

Azt már tudtam, hogy lépnem kell, de sem erőm, sem bátorságom, sem lélekjelenlétem nem volt hozzá.

Aztán egy délután a semmiből szembe jöttetek velem. Ti és Bali.

Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor megláttam először a Divine Souls’ Mission hirdetését, hogy az ÁLOMTÁBOR utolsó helye még vár valakire. Mindig is álmom volt eljutni Balira, így tudtam, hogy rám várt.

Akkor ott, egy rosé fröccs mellett, a teraszon eldöntöttem, megyek veletek Balira. A lehető legjobbkor.

Mit vártál az istenek szigetétől, az utazástól? Mi volt a fő motivációd?

Indulás előtt – emlékszem - ugyanígy feltettétek ezt a kérdést, és azt a választ adtam rá, hogy semmit! Nem voltak elvárásaim, mert tudtam, hogy jó helyre megyek, jó emberekkel. Nem ismertelek titeket, de ezt valahogy az ember megérzi. Nem volt a fejemben olyan forgatókönyv, hogy itt bármi történhet, ami nekem ne lenne jó.

Annyit tudtam, mint motiváció, hogy egy ’restart’ gombot szeretnék nyomni az életemen. Újra akartam kezdeni. Akkor még nem láttam, hogy ez pontosan mit is jelent. Azt pedig, hogy hogyan, azt még kevésbé. Valójában magamat akartam visszakapni. Ez volt a célom és a fő motivációm az istenek szigetén – utólag állt össze a kép.

Idegenekkel elutazni 10.000 km-re, a világ egy távoli pontjára, ahol senkit nem ismersz. Volt benned félelem ezzel kapcsolatosan?

Nem! Sokkal jobban féltett mindenki más a családból - de ez így is volt rendjén.

Bennem viszont nem volt félelem. Ahogy már mondtam, ezt megérzi az ember, és én biztosan tudtam, hogy semmi okom nincs a félelemre. Még most is mosolygok, ha eszembe jut az az izgatott, örömteli várakozás, amit az út előtt átéltem. Újra kaptam levegőt.

Pedig nem tudtam, kik lesznek a társaim, azt sem tudtam, hogy a reptéren kik azok az arcok, akiket keresnem kell, akikkel együtt indulok életem legmeghatározóbb utazására.

Persze minden segítséget megkaptunk, és útba voltunk igazítva végig - ez óriási segítség volt, de akkor is hihetetlen érzés volt egyedül bemenni a reptérre a bőröndömmel, hogy akkor „én most utazom Balira.”

Félelem helyett sokkal inkább kíváncsiság volt bennem.

Kíváncsi voltam mindenre és mindenkire. Legfőképp saját magamra. Újra látni akartam azt az életvidám, szabad és bátor Bogit, akivel már rég találkoztam.

És ti ehhez mindent megteremtettetek nekem és nekünk.

Miben volt más az út, mint amire számítottál?

Nem számítottam semmire, csak hagytam, hogy történjen minden pont úgy, ahogy annak történnie kell.

Ennél tökéletesebb forgatókönyvet nem is tudtam volna elképzelni.

Azt végképp nem gondoltam volna, hogy annak ellenére, hogy egyedül indulok el, nem tudva hova és kikkel, haza már úgy jövök, hogy egy család részese vagyok. Egy lélekcsaládé. Tele gyönyörű lelkekkel, igazi barátokkal, támogatással, öleléssel, önzetlen szeretettel és megtartó erővel.

Számomra ez volt a legnagyobb ajándék, amit kaphattam!

Mit jelent Neked Bali? Milyen a Te Balid?

Mit jelent nekem Bali? A tiszta, elvárások nélküli csodát! Kint és bent egyaránt!

Csoda volt kint, és csoda történt bent, a lelkemben is.

Azt a pillanatot soha nem felejtem el, amikor leszálltunk a reptéren és először beleszippantottam abba a finom, édes illatba, ami körül lengi a szigetet és az első ölelésekre, amiket tőletek kaptunk. Még most is könny csordul a szemembe, ha eszembe jut. Már akkor tudtam, hogy tényleg a legjobb helyen vagyok.

Ami ezután következett, az már az Én Balim volt.

Ti hagytátok, én pedig megéltem.

Emlékszem, az első reggelen amikor először megpillantottam világosban, hogy hova is érkeztem, arra az örömteli, tiszta boldogságra, a jógára, az illatokra, a hangokra és az első meditációra, amikor elkezdtek potyogni a könnyeim a boldogságtól.

Sírtam magam miatt, sírtam, amikor más történetét hallgattam. Boldog voltam, hihetetlenül boldog. Nevettem, hagytam, hogy érezzek, tapasztaljak, lássak. Voltam egyedül, voltam társaságban, beszélgettem késő estig, sétáltam az esőben, megfáztam, motoroztam, megégetett a nap, kerestem szív alakú követ az óceán parton, találtam – és mindennek tudtam örülni.

ÚJRA ÉLTEM. Ilyen volt az én Balim.

Mit hoztál haza Magaddal a hétköznapokba?

Talán még én sem fogom fel pontosan, mennyi mindent. Lassan alakul ki bennem.

Kaptam eszközöket saját magamhoz, hogy megtanuljam hogyan kell minőségi időt tölteni, őszintén, egyedül, szeretetben és elfogadásban. Megtanultam hogyan kell kilépni a megfelelési kényszerből és senkit sem bántva tisztelni, elfogadni és szeretni saját magad. Ez egy hihetetlen nagy ajándék számomra.

És hát semmiképp sem utolsó sorban, hoztam magammal haza olyan társakat, barátokat, akikkel együtt kísérgetjük egymást ezen az úton.

Egy szóval: kincseket!

A fotók Szlávik Betti munkáját dícsérik. Köszönjük Neki.

Fél évvel az ÁLOMTÁBOR után Te megvalósítottad egy rég elfeledett álmodat. Mit tett hozzá a táborunk az álmod beteljesüléséhez?

Amikor elindultam veletek a táborba, már álmodni sem tudtam! Annyiszor álmodtam és csalódtam, hogy már álmodni sem mertem. A tábor után pedig rájöttem, hogy eddig mindig rosszul csináltam, mert egy második személytől tettem függővé a saját álmaimat. Megadva arra az esélyt, hogy rajtam kívül álló okok miatt elveszíthessem őket. Így is történt nem egyszer.

Az Istenek szigetén megtanultam, hogy az álmom az enyém! Amiért pedig elindultam Balira, azt meg is kaptam. Visszakaptam a hitemet saját magamban. Hiszen álmokat csak így lehet valóra váltani.

Valóban egy rég dédelgetett álmomat valósítottam most meg, egy olyan formában, amit talán soha még gondolni sem mertem volna.

Egy beszélgetés kellett hozzá a táborban, hogy újra lássam azt a képet, amit annyira szerettem, amit olyan rég eltemettem magamban. És most visszakaptam a lehető legcsodásabb formában - mert ez az enyém, minden apró részlete engem tükröz.

A hitem, az erőm és a bátorságom a megvalósításhoz az ÁLOMTÁBOR-ból, a szeretteimből és a DSM közösségből táplálkozik a mai napig. Hálás vagyok érte mindenkinek!

Mit jelent Számodra ez a masszázs stúdió? Mit kapnak itt a Hozzád ellátogatók?

Minden tudásom, szívem, lelkem benne van.

Bár voltak nagyon nehéz napok, döntések, átsírt éjszakák, amikor másnap azt sem tudtam merre induljak, vagy mihez kezdjek.

Visszatekintve, minden pillanata megérte. Mert megszületett az én Bali babám, ami nem csak egy masszázs stúdió. Én magam vagyok. Minden szeretetével és tökéletlenségével együtt.

Gyógytornászként a képzésem fókuszában a fizikai test és annak működése állt, de én valahogy mindig azt éreztem, hogy a gyógyuláshoz hiányzik még valami. Aztán még az egyetem alatt elkezdtem masszőrként dolgozni és ott született meg ennek a helynek a gondolata. Már akkor tudtam, hogy szeretném a masszázs élményt és a fizikai gyógyulást lélekkel is feltölteni.

Mert itt a masszázs valójában egy kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló nem csak fizikai, de lelki kapcsolódás is. Ahol a szakmai tudás mellett fontos a biztonságérzet, a kényelem, a nyugalom – mindez egy az összes érzékszervünkre ható pozitív miliőben. Hiszem, hogy ezek szükségesek a teljes ellazuláshoz és a feltöltődéshez. És ebben nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni.

Minden egyes élettapasztalat kellett ahhoz, hogy ez a csoda létrejöhessen. Ez vagyok én most, és velem együtt ez az InhaleExhale masszázs stúdió is!

Lessétek meg a nemrég nyílt InhaleExhale Massázs Stúdió közösségi média felületeit, támogassátok egy like-al, és bátran hívjátok fel Bogit, amennyiben gyógy- vagy kényeztető masszázsra vágytok. Ne felejtsétek, a 'DSM' kóddal november végéig 20% kedvezményben részesültök.

Insta oldal

Facebook oldal

Telefonszám: 0630/569-15-11

Cím: Budapest Felsőhatár utca 2. Budapest 1112

A káoszban való biztonságérzetet kaptam

Emlékszem, már Balin, az óceánparton való beszélgetésünket is nagyon élveztem Regivel, így nem volt bennem kérdés, hogy a tábor után Vele biztosan szeretnék interjút készíteni. Az ilyen találkozások, beszélgetések miatt mondjuk, hogy miénk Magyarország leginspirálóbb közössége. Regi egy rendkívül intuitív, őszinte, bátor NŐ, aki az áprilisi CsodaCsapatunk egyik tagja. Olvassátok szeretettel őszinte megéléseit arról, hogy mit kapott Balitól. Regi, nekünk nagyon sokat adott a jelenléted. ❤️

5-6 hete értél haza a tavaszi A NŐ – Bali táborunkból. Hogy vagy most? Tapasztalsz bármi változást az utazás előtti és utáni „állapot” között?

Jól vagyok és azt érzem csak még jobban leszek. Egyértelműen tapasztalok változást, magammal szemben sokkal türelmesebb és elfogadóbb vagyok. Az életben és a mindennapokban szembejövő kihívásokkal pedig azt érzem, hogy sokkal nyugodtabb, körültekintőbb. A Balin átélt természetközeli kapcsolódások és spirituális élmények újra megerősítették bennem a Gondviselésben való hitet és bizalmat, így sokkal inkább biztonságosabban tudom megélni a mindennapokat. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehéz napok vagy nehéz élmények, inkább azt, hogy hagyom érezni és átélni, megélni ezeket is épp úgy, mint a szép, örömteli pillanatokat és ilyenkor általában előhívom azokat az emlékeket, érzéseket, amiket Balin tapasztaltam és amiket onnan hoztam haza. Szerinted minek tudható be ez a változás? A változást egyébként a megszokottból való kilépés erősítette fel Bennem, hiszen a megfáradt vagy éppen nem mozduló élethelyzetekben mindig tökéletes választás tud lenni, ha kilépve a komfortzónából és a megszokott közegből és élethelyzetekből lehetőségünk lesz elmenni, eltávolodni és új impulzusokat, élményeket és kapcsolódásokat befogadni. Balin megismerni és megtapasztalni az ázsiai kultúrát az emberek látásmódját, hiedelmeiket és életüket erre tökéletes helyszín volt. A Nő tematikára épülő programokon keresztül megengedni magamnak azokat a kedvességeket, odafigyelést, és persze önszeretetet, amit a rohanó hétköznapok nem tesznek lehetővé még nagyobb ajándék volt. Ezek együttesen segítenek abban, hogy jó legyen most.

A tábor előtt nem jógáztál. Milyen hatással volt, van a jógának, a meditációnak Rád? Gyakorolsz azóta is?

A jóga segített összekapcsolódni a testemmel és segített abban, hogy elkezdjem megismerni, elfogadni és valójában szeretgetni azt.

Anett kedvessége és türelme, teljes odafigyelése az órák alatt elhitette velem, hogy minden lehetséges neki és tud működni, funkcionálni és nem szabad haragban lenni vele, mert nem ellenem van, hanem ha odafigyelek rá, segítem és mozgatom akkor hálás lesz érte. Ezt a pozitív kapcsolódást nagyon őrzöm magamban, mert talán ehhez kell a legnagyobb türelem, hogy elfogadjam, hogy minden ami történt vele az elmúlt években az a lelki rosszlétem kivetülése és megfelelő időráfordítással vissza tud majd alakulni olyanná amilyen néhány évvel ezelőtt volt. Ezért voltunk már itthon is jógázni és amennyire csak tudom szeretném is minél sűrűbben beépíteni a mindennapokba. Érzem, hogy szükségem van rá!

A meditáció egyszerűen csak elcsendesített, megnyugtatott és igazi pihenést hozott. A jelenben lenni nagyon nehéz dolog, de a meditáció segített ebben. Megélni a jelen pillanatot és pihenni. Nekem ez egyértelműen a sok stressz ellensúlyozását segítette. Külön megemlítve, hogy Anett hangja és szeretete még pluszban nyugtató, feltöltő és gyógyító hatású volt. A környezeted is érzi Rajtad a változást?

Azt vettem észre, hogy többen kapcsolódnak Hozzám, nyitottabban fordulok én is a környezetemhez.

Melyik program, programok voltak Rád legnagyobb hatással? A programok közül a víztisztító ceremóniát vártam a legjobban. Mikor jelentkeztem utána néztem a vallásnak a hiedelmeknek, szokásoknak és nagyon örültem, hogy ami valójában magával a döntéssel elkezdődik - itthon hagyni a nehézségeket, gondolatokat, rossz megéléseket stb. - az egy nagyon fontos és szép rituálé keretében még inkább felerősíthető. Erre külön készültem: mi az, amitől jó lenne megtisztulni, mi az amit jó lenne befogadni, másképp keretezni ha hazaértem. Végül persze nem ott csak azokban a percekben született mindez meg, hanem az egész utazás hozzájárult ehhez a tisztuláshoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden ott is maradt, de mindig jó arra visszagondolni, hogy nem csak lelkileg, de testileg is megtisztultunk Balin.

A másik ilyen program is a vízhez köthető. Szinte ugyanazt átélve, mint a ceremónián a vízesés alatt állva iszonyat energiák szabadultak fel bennem és bennünk. A NŐI tematika egyik csúcspontja lehetett a vízesés alatt állva, ülve, pózolva megtapasztalni azt a felszabadult érzést, hogy milyenek is vagyunk valójában. Szuper volt, hogy a lányokkal együtt éltük át mindezt, hogy egymást biztattuk és teljes szeretettel tudtunk örülni egymásnak. Igazi önfeledt, szexi, sikongatós, csajos program volt.

Ezen kívül még két programot emelnék ki:

A fotózás és az arra való készület nagyon fontos eleme volt a Balin töltött időnek. Nagyon inspirált, hogy balinéz nőkre bízhattam magam és másfél órán keresztül úgy sminkeltek ahogy ők láttak engem, ahogy ők azt érezték, hogy szép lehetek és ahogy ők látták, hogy mi áll jól Nekem. Ez a folyamat és a végeredmény nagyon jó érzéssel töltött el. A fotózás jó élmény volt Zsuzsival, a kedvessége a figyelme és a biztatása, hogy ő is a szépet kereste, nagyon nyugtató volt. Az így készült fotók pedig hazatérve is adnak egy folyamatos kapcsolódást a női oldalamhoz és energiákhoz és az előhívott szépséghez, ami azért a hétköznapokban nem mindig tud megjelenni.

Ami pedig nem kimondott programelem, de Balin elengedhetetlen, az a motorozás élménye. A valódi szabadságot, a teljes bizalmat, a kontroll elengedését egyértelműen így lehet átélni. Már az első naptól kezdve motoroztam és leírhatatlan rugalmasságot kölcsönzött. A teljes káoszban való teljes biztonságérzetet kaptam a motorozás átélésével, és a valódi felszabadulást a kötöttségektől.

A tisztítóceremónia utáni megosztókörben, a 3. napon elmondtad, hogy nem érzed még azokat a változásokat, amikre számítottál, amiket az utazástól vártál. Mi hozta a fordulópontot?

A tisztító ceremónia napja testileg és lelkileg is egy nehezebb nap volt és valóban türelmetlenebbnek éreztem magam azon az estén még úgy is, hogy régen éreztem azt utazás előtt és közben, hogy ennyire biztos vagyok abban, hogy minden szuper lesz és minden úgy fog alakulni, ahogy annak lennie kell. Nem aggódtam, nem voltak félelmeim, tudtam, hogy jó döntést hoztam, hogy Bali értem lesz. Ez az ott töltött napok alatt is végig bennem maradt és a szokásosnál sokkal jobban sikerült a kontrollt is elengednem. Ellenben az az este kicsit türelmetlenné tett. Egy néhány órával korábban látott közös fotón még olyan érzéseket, gondolatokat és nehézségeket láttam meg az arcomon, amik elszomorítottak, közben volt egy nagyon mély nap és egy nagyon komoly témát előtérbe helyező meditáció is amiket így összességében soknak éreztem és nem tudtam arra fókuszálni, válaszolni, hogy miben tudtam megélni a nőiességem… de egyébként még így ezeket leírva és visszagondolva az estére se voltak bennem az egésszel kapcsolatban negatív érzések. Talán ez volt az egyik legmélyebb nap az ott töltött idő alatt és ez is jó volt úgy ahogy volt.

Na de ami kimozdított: A meditatív tánc előtt is húztunk egy kártyát ahogy ezt a Balin töltött idő alatt minden nap tettük. Ez a kártya egy táncos program előtt így szólt: Táncolj az élettel! Tégy valamit, ami megváltoztatja az energiáidat! Na és akkor emlékszem, hogy elolvastam a lapot, felnevettem és azt mondtam, hogy megint csak rajtam és a gondolataimon múlik minden. Itt a lap, itt a táncos program, itt vagyok Balin csodás környezetben emberekkel, és zsörtölődöm. És aztán csak a jó érzésekre, a felszabadításra a jó energiákra koncentrálva “táncoltam” végig a programot. Előidéztem, hogy mennyire fontos része az utazásaimnak az önfeledt tánc és előhívtam azokat az érzéseket is amiket korábban pl. Spanyolországban vagy Ibizán éreztem és tudtam, hogy ez a kártya pont ezt írja le. Úgyhogy a jó helyen és időben húzott kártya megadta az útmutatást. És ez azóta is nagyon erősen építi a gondolataimat és a hétköznapjaimat.

A NŐ volt a táborunk hívószava. Melyik volt a „legnőiesebb” napod a táborban és miért?

A legnőiesebb nap a fotózás napja volt.

Elhatároztam, hogy hívok egy robogót és rábízva magam a robogósra elindulok a kb. 1 órára lévő Sideman-be megnézni a rizsföldeket, a közelben lévő vulkánt, iszom egy jó kis hideg italt.

Elsősorban Sidemant szerettem volna látni, de nagyon éreztem, hogy erősíti bennem a női energiákat, hogy rábíztam magam egy idegen férfi motorosra. Nem én irányítottam a motort, az utat nem tudtam, de éreztem, hogy ez most így jó, hogy nem én adok, hanem engem visznek, nekem mutatták meg a legszebb helyeket és leptek meg azzal, hogy a hegyeken át vezető szerpentinen vittek vissza a hotelba, hogy legyen még lehetőségem fotózni a tájat egy-egy ponton.

Ez nagyon fontos volt a női energiák megtapasztalásához, főleg akkor, ha a munkámból kifolyólag mindig férfiakat és egész férfi csapatokat kell irányítanom, akik nem ismerhetik meg a lágyabb oldalamat.

Ezek után az iszonyat hőségben csobbantam egyet a hotel medencéjében, majd beültem a másfél órás sminkre és részt vettem a fotózáson, aminek a női oldalát, minőségét már megválaszoltam a korábbi kérdésben.

A jelentkezéskor az alábbi motivációt fogalmaztad meg.

„Olyan élményeket amik feltöltenek és megerősítenek a női mivoltomban. Olyan új helyek megismerését amik továbblendítenek a hétköznapokon és ismeretlent, újat hoznak az életembe. Olyan lehetőséget ahol újból a szépség és a pozitivitás kerül a középpontba. Lehetőséget további fejlődésre, a félelmek leküzdésére és az új megszületésére.”

Megkaptad, amire vágytál?

Megkaptam amire vágytam. ☺️

Minden élmény új lehetett, hiszen szuper kultúra, programok, emberek és környezet vett körül. És mindenképpen elindítása volt valami újnak és másnak. Egy új perspektíva és szemléletmód, amit a válaszaimban igyekeztem is visszaadni.

Balin tényleg varázslat történik azzal, aki hagyja.

Ritát a szíve visszahúzta Balira. Ezúttal a fő motivációja az volt, hogy az összes szerepet félretéve csakis saját magára figyeljen, és engedje, hogy a sziget csodái kényeztessék, teret adjanak az elengedésnek, a megengedésnek. Beszámolója alapján úgy tűnik, hogy ez sikerült, mert jöttek a felismerések és a válaszok. Olvassátok szeretettel megéléseit, amik frissek, ropogósak. Hiszen Rita még csak 3 hete tért haza az istenek szigetéről. Rita, köszönjük, hogy minket választottál. Hálásak vagyunk, hogy a transzformációdat kísérhettük.

Mi az az 5 szó, ami elsőként eszedbe jut, ha a hétköznapjaidra gondolsz? Munka, időhiány, nem szeretem tevékenység, aggodalom, agyalás

Mi az az 5 szó, ami elsőként eszedbe jut, ha a Balin töltött napokra gondolsz?

Nyugalom, illatok, színek, varázslat, kapcsolódás, felismerések

Kezdjük az időben közelebbi megélésekkel. Nincs 3 hete, hogy hazaértél Baliról. Milyen érzések vannak Benned most? Hogy esett a visszatérés a megszokott életedbe 8 olyan nap után, amikor csakis Magadra figyeltél? Amikor nem volt munka, határidők, elvárások.

A visszatérés? Konkrétan nem tudtam másnap munkába állni. Egyszerűen azt éreztem, hogy én még nem tudom felnyitni a laptopom, bekapcsolni a céges telóm, beszélni emberekkel én még erre nem vagyok képes!

Még kapcsolatban akartam maradni Balival! Nekem még kell idő, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is hazatérjek. Adtam még magamnak két napot! Itthon voltam, csendben voltam. Hagytam hogy még egy csomó minden felszínre jöjjön. Rengeteget naplóztam. Még ott akartam magam tartani egy kicsit. Amit tőletek kaptam, frangipáni olajat, rengeteget segít ebben. Azóta is magamnál hordom, és naponta többször kenem a csuklómat! Ott első reggel, jóga előtt használtam. Most csak behunyom a szemem, beleszippantok, és ott tudom magam érezni. Látom a növényeket és a bőrömön érzem az egész körülményt!

Amikor már emberek közé mentem, mindent olyan nagyon hangosan éreztem, nagyon aktívnak, nagyon zsizsegősnek. Olyan érzés volt, amikor beszéltek hozzám, hogy igen, hallom, látlak, értem, de mintha én egy buborék alatt lennék, és igazán nem jut el, amit mondasz. Nagyon érdekes tapasztalás volt. 

Megkaptad Balitól és a tábortól az, amiért mentél? Mesélj erről egy kicsit kérlek. Mit hoztál Magaddal haza?Nem volt bennem elvárás! Én azért mentem, hogy sokat legyek egyedül. Szerettem volna meghallani a saját gondolataim. Ez sikerült. Tudatosan nem akartam “barátkozni”, nem azért mentem, hanem azért hogy magammal töltsek időt. Ne legyek anya, ne legyek feleség, ne legyek barátnő, kolléga, szakácsnő, háztartást vezető, gyerek, testvér és sorolhatnék megannyi szerepet amiben az elmúlt 25-30 évem telt. Ezek aránya sokszor változott életem során és igen, néha terhesnek éreztem, többször örömöm van benne. Most magammal akartam időt tölteni. Meghallani mit mondok magamnak, mi az a belső monológ, ami fut a fejemben, és amitől olyan vagyok, amilyen. Ítélkezésmentesen, csak meghallani. Nagyon sok mindenre rájöttem, amíg ott voltam. Mi az, amire nemet mondok, holott igent szeretnék, de a belső félelem nem engedi. Nehéz ezzel szembesülni, mert nem tudom, hogy hány éve és hányszor mondtam nemet...

Haza a megengedést, elfogadást, értékességet és az elengedést hoztam. Vagy ezek megélését és megértését! Gyakorlom azóta is az itt tartásukat!

Belső békét, amit igyekszek tartani azóta is. Nyugalmat és kiegyensúlyozottságot! 

Hogy élted meg azt, hogy 8 napig a teljes szabadságban léteztél? Azzal tölthetted meg a napjaidat amire épp vágytál. Azt csináltad, amihez épp kedved volt, semmit nem kellett, ránk bízhattad magad, ha jól esett, kirándultál, ha jól esett, sírtál.

Biztonságban voltam. Testileg, lelkileg!

Keretet és egy biztonságos közeget adtatok az egésznek. Egyedül lehettem, de mégis ott voltatok folyamatosan, és nem feltétlenül fizikailag értem az ott létet. Megengedhettem magamnak a teljes beleengedést, és csak hagyni, hogy minden akkor és úgy történjen, ahogy az lenni akart. Nagyon élveztem, hogy senkihez nem kell alkalmazkodni, tényleg azt csináltam, amit szeretnék. 

Miben volt más a tábor élménye, mint amire számítottál?

Nem volt más! Így volt jó, ahogy volt. Én elfogult vagyok Balival kapcsolatban. Tavaly már töltöttem ott egy hosszabb nyaralást és azóta is visszavágytam, visszavágyom. Ott tényleg varázslat történik azzal, aki hagyja. Az, hogy az idén újra ott lehettem, és az ottani emberek életébe és szertartásaiban is részt vehettem, egy külön ajándék ettől az évtől, és magamtól! 

Nekem már az is megható érzés volt, amikor kiszálltam a kocsiból UBUDi szállásnál, és újra láthattam és éreztem az ottani levegőt. 5 óránál többet nem  aludtam, míg ott voltam, igyekeztem mindenki előtt felkelni és élvezni a hajnali, emberek nélküli csendet, ami szerencsére soha nem volt csend, az állatok hangja mindig ott volt. 

Kit küldenél el velünk a tavaszi Divine táborokba akár Vietnámba, akár Balira? Mindenkit! De komolyan! Az első gondolatom, amikor ez az utazás, mint gondolat volt a fejemben, nem ez volt. “ Na jól van, Te egyedül Balira?! na jól van, hagyjad már, hát hogyne! na kapd össze magad, huzás vissza dolgozni! Ugyanmár!“ Kb ez volt a párbeszéd magammal. Aztán nem hagyott nyugodni. Piszkált, piszkált, addig piszkált, míg döntöttem!

Kívánom, hogy egyszer mindenki ajándékozza meg magát egy hétre önmagával. Csodálatos élmény, egy olyan belső utazás, ami addig zárt ajtókat nyit meg. Másképp látok dolgokat, helyzeteket, beszélgetéseket másképp értékelek! Tele vagyok hála érzéssel azóta is az életemért! A valóságunkat mi teremtjük meg, és ez senki más felelőssége, csak a miénk. És amíg nem hisszük el, hogy ezt megérdemeljük, vagy megengedhetjük magunknak, addig az lesz a valóságunk! Ha elhisszük, ha nem!  

A gyönyörű fotókat köszönjük a táborunk egyik résztvevőjének, Szlávik Betti fotósnak.