top of page

Bátor, őszinte, nyitott, jólelkű és soha nem adja fel. Ő itt Ibi, akit a sors sok sok próbatétel elé állított, ő azonban mégsem veszíti el a hitét. Legyen Ibi és Tomi története reménysugár mindannyiónknak, hogy csodák igenis léteznek. Az odavezető utat pedig nem kell előre tudnunk, elég, ha érezzük az irányt, ami az esetükben most épp egy csoda tábor volt Balin. Ibi, minden jót megérdemeltek az életben. Sok boldogságot kívánunk a cseperedő Bali belly-hez ❤️

Ebéd a balinéz rizsteraszokon

Hogy néz ki egy átlagos napotok? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznotok a hétköznapok során?

A mindennapi mókuskerék minket is kezdett meggyötörni. Férjem karbantartóként, én óvónőként dolgozom egy rohamosan terjeszkedő láncolatnál, külföldön. Korán indulunk el dolgozni, későn érünk haza, az utazás közel 1-3 órát tesz ki a napunkból, sokszor kell túlórázni, munkaidő utáni plusz munkát vállalni, valamint rendszeresen vannak 1-2 órás munkahelyi megbeszélések is. A hétvégén pedig próbáljuk a hétről hátra maradt munkahelyi teendőket befejezni, háztartást vezetni, kicsit pihenni is.


Mik voltak azok a félelmek, visszatartó erők, amik miatt hezitáltál, hogy velünk tartsatok-e Balira.

Már a legelső táborok egyikében is részt szerettünk volna venni 2020-ban: repjegyeket kerestünk, terveztük a lehetséges szabadságolásokat, költségvetést végeztünk, konzultáltunk Ivettel, és mindenekelőtt sokat álmodoztunk az útról.

Valami mégsem akarta akkor, hogy abba a táborba eljussunk. Semmi nem úgy alakult, ahogy terveztünk. Ezen kívül megmagyarázhatatlan, frusztráló érzés tört rám, amely hónapokig bennem volt. Végül kiderült, hogy miért történt mindez. Ezek jelek voltak arra, amire senki nem tudott felkészülni. A pandémia időszaka következett.


Mesélj kérlek arról, mi vonzott Titeket az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükségetek?

Az első tervezés után nem adtuk fel. Erős érzés volt bennem, hogy nekem valami miatt el kell utaznom az „Istenek szigetére”. Az idő múlásával a stressz mellett a gyász is helyet kapott. 1 év alatt két kis magzatunkat is elvesztettük. Különféle módszerekkel dolgoztuk fel a történteket, mégis úgy éreztem, hogy Balin el tudom majd engedni a múltat, ez a végső állomás. A negatív érzések mellett a kíváncsiság is helyett kapott, valamint a vágy arra, hogy kiszakadjunk a mindennapokból és végre feltöltődjünk energiával.



Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 8 élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

A 8 nap egy csodálatos belső utazás volt számomra. Hálás vagyok mindenkinek, aki ott volt, és annak is betekintést engedett a legféltettebb kincsébe, a magánéletébe, a mindennapjaiba. Felemelőek voltak ezek a minőségi beszélgetések.

Nehéz csak pár emléket kiemelni ebből a táborból, hiszen minden nap elvarázsolt engem, minket. A reggeli jógák és az esti meditációk felejthetetlenek voltak. A mámorító füstölő, az isteni frangipáni illat és a jógakártyák megalapozták az órák hangulatát, mélységét. Emlékszem, az utolsó jógán férjem bevállalta a fejenállást. Tudni kell, hogy ő kezdő a jógában. A lelkesedésén felbuzdulva én is csatlakoztam ehhez a kihíváshoz. Nem gondoltam volna, hogy sikerülhet. Anett pontosan elmagyarázott minden mozdulatot, támogatott minket, és mindkettőnknek sikerélménye lett. Rendkívüli büszkeség töltött el.

A ceremóniák szintén meghatározóak voltak az ott eltöltött időnk során. A kedvencünk a víztisztító ceremónia volt, ahol a szent víz elmosta a negatív gondolatainkat, érzéseinket az egyik medencében, a másikban pedig a kívánságainkat erősítettük meg a vízbe merítkezéssel. A szertartás végén ültem a lépcsőn, az ott lévő csendre vágytam, és hogy az minél tovább tartson. Órákat el tudtam volna tölteni a helyszínen, csak lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy én, aki minden percben tervez, sokat gondolkodik, meg nem áll, egyszer majd ilyen csendélményben lesz részem.

A vulkántúra is emlékezetes volt. Emlékszem, Zsuzsival beszéltünk erről még a Balira utazásunk előtt. Attól tartottam, hogy mivel nem vagyok fizikailag felkészülve, ezért kudarcot fogok vallani, és nem fogom látni a napfelkeltét. Zsuzsi csak bátorított, innen is köszönöm neki. Habár az utolsó pillanatig gondolkodtam rajta, hogy lemondom a programot (későn értünk vissza a szállásra, fáradt voltam, keveset aludtam, nem éreztem magam fittnek), de a férjem menni szeretett volna, így vele tartottam. Milyen jól tettem. Rengeteg felismerésem volt a hegymenet közben, amelyeket azóta is a mindennapjaimban tudok használni. Például a rájöttem arra, hogy a rögös életutamon mindig lesz valaki, aki támogat majd. A túrán a serpa segített nekem, amikor szükségem volt rá. Egy másik Aha-élmény nekem egy elcsépelt mondásból nyert értelmet. „Mindig csak a kis lépésekre fókuszálj, és ne a nagy célra.” „Ne nézz hátra, csak előre.” A felfelé vezető úton bizony ezek is átértékelődtek bennem. A sötétben, a zseblámpa fényénél csak az előttem lévő fél méterre tudtam figyelni, ha lenéztem vagy akár fel a vulkán tetejére, akkor elfogott a félelem, hogy elvesztem az egyensúlyomat az egyébként is meredek és helyenként csúszós talajon, és legurulok a hegyről. Ekkor értettem meg, hogy lényegesek azok a kis lépések. A vulkántúránk sikeres volt, és a párommal együtt néztük a gyönyörű napfelkeltét.


Nem tudom eléggé megköszönni a lányoknak, hogy kaptunk egy lábmasszázst és egy 60 perces balinéz masszázst is a csomagunkhoz. Ez utóbbit még egyszer kipróbáltam. A lábam ujjától a fejem tetejéig szinte mindent átmasszírozott a hölgy. Ezek a mozdulatok különböző érzéseket hoztak fel belőlem, könnyezni kezdtem, és lelkileg megkönnyebbülten, örömmel léptem ki az ajtón. Egy kellemes emlék, amikor az óceánparton néztük a naplementét, és egy balinéz asszony ajánlást készített az isteneknek, majd füstölővel a kezében imádkozott. Ez egy olyan mély pillanat volt, amikor azt lehetett érezni, hogy a természettel szinte egybe olvad. Ahogy Agung is említette a kulturális esten, Balin az emberek a természetben és a természettel élnek együtt. A figyelmes meglepetések is feldobták a hangulatot: a frangipáni virágból készült nyakláncok, a szobában elhelyezett idézetek, a csakra karkötők, a teakeverékek, a színes üdvözlőkártyák, a sarongok, csak hogy néhányat említsek. A gasztronómai élvezetek közül nekem legjobban a nasi goreng (sült rizses étel zöldségekkel, tojással, opcionálisan csirkével, hallal vagy anélkül) ízlett, a friss gyümölcsök és gyümölcslevek is isteniek voltak. A friss kókuszvíz pedig mindent vitt. 😊


A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy magasságokat és mélységeket is megéltek a tábor során. Számotokra mi volt a legnagyobb kihívás az ottlét alatt, és hogy sikerült azon felülkerekednetek?

Nekem nehéz volt a spirituális Ubudból lelkileg átállni a pezsgő Cangguba. Láttam képeken, mire számíthatok, nagyon tetszettek, élőben is úgy nézett ki minden, mint amit a közösségi médián megtekinthetünk. Az érzés nekem mégis más volt. Szerettem volna még benne maradni az ubudi életérzésben. Szerencsére a lányok nagyon segítőkészek voltak. Anettal megbeszéltem az érzéseimet, tanácsot adott és utána hagyta, hogy én döntsek a szívem szerint. Majd a férjemmel tett óceánparti séta után sikerült felengednem, átállnom a nyüzsgő környezetre.


23 fős Csapat tagjaként érkeztetek az istenek szigetére márciusban. Mennyire volt tere így annak, hogy a pároddal egymásra figyeljetek, és a kapcsolatotokat is ápoljátok a tábor keretei között?

A 8 nap során az egymással eltöltött minőségi idő, és a „jelen” megélése nagy hangsúlyt kapott. Anett, Ivett és Zsuzsi mindent elkövetett annak érdekében, hogy egymásra tudjunk figyelni. Nyugodt, romantikus szállásokat foglaltak nekünk, minden program opcionális volt, de szabad idő is ki volt jelölve a programtervben.

Ibi és Tomi boldogan a táborban

Ubudban az egyik este inkább a szállodánk medencéjében pancsoltunk, mert kicsit együtt szerettünk volna lenni. Másik alkalommal pedig befizettük magunkat egy közös masszázsra a kedvenc helyünkre.

Cangguban saját medencénk volt a szálláson, amely egy kis helyes rizsteraszra nézett, welcome drinket is kaptunk. Másnap úgy döntöttem, hogy az egyik hőn áhított programot kihagyom, és inkább a férjemmel töltöm az időt. Ismét egy közös masszázson vettünk részt, majd elmentünk a városba sétálni, fagyizni, és visszafelé az óceánparton mentünk vissza a szállodába.


Kb. 3 hónapja utaztatok el Baliról. Mit hoztatok haza Magatokkal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaitokra? Hozott bármiféle változást az életetekbe ez az utazás?

Az alábbi lista csupán töredéke annak, amit a tábor óta megélünk a mindennapokban:

  • Mióta hazajöttünk, szívesen hallgatom Anett csakratisztító meditációját, amely jól jön egy nehéz nap kezdete előtt vagy után.

  • A nyári melegben a sarongot is hordom.

  • Hoztunk haza lótusz és frangipáni illóolajokat, amelyeket azóta is nagy szeretettel használok.

  • Nasi goreng sokszor volt terítéken azóta, természetesen Agung balinéz rizse is gyorsan elfogyott.

  • Anett óráira jógázom, amelyek jól esnek akár egy kora reggelen vagy késő délután is. Szerettem, hogy elmagyarázta a jógapózokat, s azt is, hogy mire kell odafigyelni.


Csoportos vezetett meditáció az óceán parton

A DSM 2023-as tavaszi balinéz tábora volt életem legjobb befektetése, szerintem bátran mondhatom ezt a párom nevében is. Számos pozitív változás érkezett az életünkbe, az enyémbe mindenképpen.

  • Két héttel a hazaérkezés után találtam egy remek álláshirdetést, amelyre hamar behívtak, és a sikeres, két körös interjúk után a helyszínen felajánlották az állást. A 2 hónapos felmondási idő után végre egy olyan óvodában dolgozom, ahol emelkedett a hangulat, a vezetőség és a munkatársak is segítőkészek velem, egymással, nem utolsó sorban a gyerekekkel. Ahol végre azt érzem, hogy stresszmentes a munka még akkor is, ha elvárások és feladatok vannak.

  • Április végén sikerült az egyik álmunk, amit 2017 ősze, külföldre költözésünk óta tervezünk. Rátaláltam egy lakásra, amely megfelel az igényeinknek: tiszta, nyugodt környéken helyezkedik el, elérhető áron lehet bérelni. Csodák csodájára sikerült munkaidőben, pontosabban ebédidőben elintézni a lakás megtekintését, amire rögtön le is csaptam, ahova kis ideje be is költöztünk.

  • A legnagyobb csoda mégis csak most történik, a karácsonyi ajándékunkat a szívem alatt hordom. Büszkeséggel tölt el, hogy már a második trimeszterben vagyok, eddig is eljutottunk. Szívünk mélyén bízunk benne, hogy ezúttal a baba meg szeretne és meg is fog születni. Balin még viccesen beszéltünk a férjemmel arról, hogy ha ez megtörténik, akkor „Bali belly-m” lesz, de csak is a jó értelemben.


Ibi a homokos óceán parton - utolsó este

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek az őszi folytatásra?

  • Éljenek meg minden pillanatot, kövessék a szívüket. Ha úgy érzik, egy programon nem vennének részt, ne legyen lelkiismeret‑furdalásuk. A táborban minden fajta érzés megengedett. Ha sírni kell, engedjék útjára a könnyeiket, ha felszabadultnak érzik magukat, mutassák ki.

  • Kóstolják meg a helyi ételkülönlegességeket.

  • Egy jótanács, hogy pár héttel a tábor előtt kezdjenek el szedni probiotikumot, hogy felkészítsék a szervezetüket a kulináris változásra, valamint egy másik kontinens higiéniai körülményeire.

A DSM lányok mindig a segítségükre lesznek.


együtt a DSM CsodaCsapat
Táborzáró gála vacsora

462 megtekintés

Mariann története egészen biztosan sokakat fog inspirálni, hiszen nagyszerű példája annak, hogy ha a befektetett munka nyitottsággal és csupaszívvel párosul - na meg egy adag bátorsággal - akkor csodák születnek. És noha saját magát "gyáva kukacnak" nevezi, elutazni egy ismeretlen csapattal a világ másik felére igenis bátor dolog. Mi pedig nagyon örülünk, hogy a megérzéseire hallgatott, és megajándékozta magát az úttal. Olvassátok szeretettel őszinte beszámolóját arról, hogy mit adott neki velünk Bali.


Hogy néz ki egy átlagos napod? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a mindennapok során?

Pénzügyi területen dolgozom, vezetői pozícióban évek óta. Szeretem a szakmámat, számomra ez egyben hivatás is, de nagy a nyomás: sok a stressz, határidő határidő hátán, fontos döntéseket kell meghozni. Pár hónappal Bali előtt döntöttem úgy, hogy „szakmai szabadságra megyek” és kicsit visszavonulok a darálóból, mert nem tudom, hol vagyok ÉN ebben az egész rendszerben… Vágytam arra, hogy végre legyen időm és energiám önmagam megismerésére, és tanulásra is szomjaztam, melyre a korábbi években sajnos nem volt lehetőségem. Gyakorlatilag a munka-magánélet egyensúlyának megtalálásával és fenntartásával voltak problémáim - ez is volt egyébként a központi témám, amivel Balira érkeztem. 😊 Az önmegvalósításom időszakában elvégeztem két tanfolyamot, és egy harmadik is folyamatban van: van, ami a szakmába vág, van, ami pedig egészen más vizekre vitt. Sokat foglalkoztam létkérdésekkel, az életem minőségével, lehetséges jövőképekkel, prioritásokkal, és az emberi kapcsolataimmal. Nagyon fontos témák ezek!

És a kis felfedező utam megkoronázása lett Bali márciusban! Na de ennyit a Bali előtti életről… 😊 Hiszen a válaszaimat ezalatt az idő alatt megtaláltam, és úgy érzem már megvan az a bizonyos „balance” is, amit kerestem. Azóta egy szuper munkahelyen dolgozom, csodás emberek között, ahol az alkotás és a teljesítmény mellett maga az EMBER is ugyanolyan fontos szerepet kap. Nem váltottam szakmát, maradtam a hivatásomnál, a számok világánál, felelős vezetőként, de az a bizonyos nyomás elmúlt. Szuper lendülete van a napjaimnak, élvezem, amit csinálok, a stressz kezelhető mértékű, pedig ugyanúgy vannak határidők és kardinális feladatok. A munka mellett van időm magamra, a családomra és a barátaimra, és a tanulás is fontos szerepet kap még mindig. Most valahogy úgy kerek egésznek tűnik minden. Azt hiszem más ember lettem és az életem is pozitív irányban halad tovább… Ez a befektetés, amit a szakmai szünetemben az önmegvalósításra, a tanulásra és Balira szántam, számomra már megtérült, örökké hálás leszek magamnak ezért!


balinéz víztisztító ceremónia

Volt bármilyen félelem, visszatartó erő, ami miatt hezitáltál, hogy velünk tarts-e Balira?

Természetesen igen! 😊 Én alapvetően egy gyáva kukac vagyok, amikor ki kell mozdulni a komfortzónámból. Számomra a család a biztonsági háló: korábban nagyobb utazásokat mindig együtt éltünk meg. Nélkülük elindulni így a messzi távolba rémisztő gondolatnak tűnt. Évek óta terveztem, hogy ki szeretnék menni Balira, a bakancslistám első helyén szerepelt a sziget, de mindig lebeszéltem magam, mert egyedül nem mertem neki vágni. A covid óta egyébként is nagyon óvatosak voltunk, azóta belföldön utazgattunk.

Én a tábor esetében is „biztonsági játékos” voltam 😊 mert nem egyedül érkeztem Balira: egy nagyon kedves ismerősöm volt az útitársam. Közösen hoztuk meg a döntést, hogy együtt belevágunk: egy decemberi beszélgetésünkkor derült ki, hogy mindketten nagyon vágyunk erre a Csodahelyre, mert valami dolgunk van ott – ami egyelőre megfoghatatlan, hogy micsoda, de a végére kell járni... Amikor elolvastam a DSM bemutatkozóját és a tábor programtervét, azonnal éreztem a hívó szót, és onnantól másra se tudtam gondolni, csak arra, hogy itt az idő! Így a döntés viszonylag gyorsan megszületett, pár nap leforgása alatt: MEGYÜNK! Egészen az indulásig rettentően izgultam, „Idegeimre mentek” cseppeket szedtem és különböző technikákkal készültem a hosszú repülőútra is, mert tényleg sok-sok félelmem volt: a családomtól való nagy távolság, a 16 órás repülőút, a gondolataimban kreált természeti katasztrófák, amik történhetnek... Ezeket a gondolatokat mintha elvágták volna, amikor landoltunk a szigeten. Pár könnycsepp után megkönnyebbültem, és ezt követően semmi rossz érzésem vagy gondolatom nem volt, tökéletes biztonságban éreztem magamat a 9 nap alatt – pedig nálam ez kvázi lehetetlen 😊 mégis lehetséges volt! Na mi lehet ez, ha nem a csodálatos isteni energiák szerepe, és a közegé, amibe csöppentem!? Varázslók vagytok, de tényleg! 😊


Mesélj kérlek arról, mi vonzott az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged.

Ez többfaktoros volt.

  • Egyrészt az úti cél: Bali.

  • Másrészt a tábor keretei: jógázás, meditáció, elmélyülés. Annak ellenére, hogy a jógával még csak rövid ideje ismerkedtem meg, vonzott ez az alap, valahogy az egyensúly-igényemmel nagyon kompatibilisnek éreztem.

  • Harmadrészt a programok: a balinéz kultúra megismerése, vallási rituálék és szeánszok, megtisztulás, csoportos és egyéni megélések, tehát maga a tematikus felépítés. Azért ezek nem tipikus turista-programok! Nem is vágytam arra: „turistáskodni” bárhol lehet, Balin meg kell érezni, majd pedig meg kell élni a helyi kultúrát, a szokásokat és energiákat.


23 fős Csapat tagjaként érkeztél az istenek szigetére márciusban, s egy fő kivételével senkit nem ismertél korábban. Mit mondanál el a CsodaCsapatról? Könnyen megtaláltad a helyedet? Milyen volt a milliő?

A milliő és a csapat is fantasztikus volt: egytől-egyig csodás, értékes emberek. Valahogy mindannyian különböztünk egymástól, mégis sok volt a hasonlóság: megvolt a közös hullámhossz! Nagyon értékes kapcsolatok születtek odakint, melyeket haza is hoztunk magunkkal. Nyilván egy 23 fős közösségben már nem tud mindenki mindenkivel együtt lenni, így lettek mélyebb és lazább kapcsolati rendszerek is, de mind-mind rendkívül értékes! És véleményem szerint mindenkitől tanultunk valamit! Én biztosan! 😊

Könnyen megtaláltam a helyemet, és nem csak azért, mert nem egyedül érkeztem, hanem azért, mert mindenki részéről megvolt a nyitottság a másik irányába, és ez a csapat ott kint összetartozott!

Támogattuk egymást és mindenki a saját határain belül mozogva kivette a részét a programokból. Egy-egy fárasztóbb nap után is „felfújtuk magunkat”: az esti medencézések, nevetések, a humor és a nagy megélések megbeszélése sosem maradhattak el – tényleg fantasztikus volt. Hiányzik.


Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 9 élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

Szeretettel gondolok mind a 9 napra, mosolyog a szívem tőle. Számomra Bali egy szerelem-projekt volt, amire boldogan fogok visszaemlékezni egész életemben, és emellett örökké vissza is fogok vágyni! 😊

A várakozásaimat teljes mértékben felülmúlta a társaság, a csapat, amelynek része voltam. A jógák Anettel olyan jó kis keretet adtak minden napnak, hogy testemet-lelkemet simogatták minden egyes alkalommal. Az Ubudi csodaszállásunkon az esti buli-medencézéseink annyira szuperek voltak, mert az elmélyülés és befelé nézés mellett a társaságkedvelő énünket is maximálisan kielégítette, sok-sok humorral és nevetéssel fűszerezve.

A tűzceremónia a helyi pappal óriási élmény volt: együtt énekeltünk és imádkoztunk, olyan érzése volt az embernek, hogy mi mind összetartozunk emberek, növények, állatok, csodálatos rendszer van az egészben.

Az ételek: hmmm, imádtam, és hiányzik. Ha innentől sárkánygyümölcsön, ananászon, Nasi Gorengen és kókuszdió levén kellene élni, nem lenne ellenvetésem egy pillanatig sem! 😊 A varázslatos Kanto Lampo vízesés és az óceán… Hát, azt hiszem már csomagolok is, és indulok vissza, annyira hiányzik! De csak és kizárólag ezzel a szervezéssel és ezzel a csapattal!!!

Komolyan mondom, jövőre nagyon szeretnék visszatérni!



A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy magasságokat és mélységeket is megéltek a tábor során. Számodra mi volt a legnagyobb kihívás az ottlét alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedned?

Számomra a legnagyobb kihívás a családomtól való távolság megélése és az aggódás elengedése voltak. Amilyen nehéz volt elindulni Magyarországról ezen érzések miatt, ott kint olyan könnyen kezeltem… Az aggasztó gondolatok kint nem jöttek úgy, mint itthon a hétköznapokban. Kint sokkal kevesebbet aggódtam, mint itthon. Teljesen őszintén mondom, hogy maximálisan biztonságban éreztem kint magam, és csak arra gondoltam, hogy mennyire hálás vagyok ezekért az élményekért, és mennyire kegyes hozzám a sors, hogy ezt megélhetem. Azok az energiák, az az isteni jelenlét és jóság, ami körbevett engem, valahogy minden nehézségemet könnyebbé tette!


Kb. 2 hónapja utaztál el Baliról. Mit hoztál haza Magaddal? Milyen hatással van a tábor élménye a mindennapjaidra? Hozott bármiféle változást az életedbe ez az utazás?

Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy haza hoztam egy jobbik önmagamat! 😊 Nekem az volt a dolgom odakint, hogy visszataláljak az egyensúlyomhoz, a belső békémhez, és hogy a prioritásokat az életemben megfelelően állítsam fel. Nyilván ez egy folyamat, de Bali akár egy katalizátor, úgy vett részt ebben, és vesz részt azóta is a távolból. Ahogy az elején is meséltem kicsit a mindennapjaim dinamikájáról akkor és most perspektívából, tényleg így van: minden megváltozott körülöttem és bennem is. Újra szeretem a munkámat, introvertált énemből elkezdett kinőni egy nyitott, társaságkedvelő valaki, aki egyre jobban kapcsolódik az emberekhez és egyre jobban érzi magát az életében. Kell ennél több!? 😊

Kit küldenél el a folytatásra? Kinek szólnak a táboraink?

Magamat újra vissza! 😊

Humort félretéve: Mindenkinek receptre írnám fel! Nincs olyan ember, akinek ez nem való!


Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek az őszi elvonulásra?

Életük egyik legjobb döntését hozták meg azzal, hogy jelentkeztek! Ez egy olyan befektetés, ami viszonylag gyorsan megtérül, és ezért örökké hálásak lesztek magatoknak! Élvezzétek ki minden egyes percét, mert nagyon gyorsan eltelik sajnos! És hozzatok haza sok-sok frangipáni olajat! 😊






435 megtekintés

Amikor megálmodtuk a Bali Inspirációs Tábor koncepcióját, főleg egyedül utazó nőket szólítottunk meg. Most viszont kifejezetten örülünk, hogy színesedik a társaság, és egyre több bátor férfi csatlakozik hozzánk. Márciusban például két fantasztikus páros is mellettünk döntött. Flóra és Ernő két pici gyerkőcöt hagytak otthon, hogy végre magukat ünnepeljék, s pótolják az elmaradt nászutat. Óriási megtiszteltetés volt nekünk, hogy minket választottak útitársul. Olvassátok szeretettel Flóra őszinte beszámolóját.


Hogy néz ki egy átlagos napotok? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznotok a hétköznapok során?

A mindennapokban több szerepben is helyt állnunk a férjemmel, gyermekeim édesapjával. Ő egy multinál dolgozik, ahol nagy a nyomás, bár sosem panaszkodik, mire hazaér a munkából „leteszi”, ritkán osztja meg velem a történéseket. Én fogtechnikus vagyok és Aerobik edző, de a fő szerepem az Anyaság. Kijelenthetem, hogy a munkában maximálisan megtaláltam a helyem, teljesen az elképzeléseimnek megfelelő, amiért nagyon hálás vagyok. Azt hiszem bevonzottam. Általában ura vagyok a mindennapjainknak, bár két kisgyerek mellett el kellett fogadnom, hogy a változás, ami állandó, és ha nincsenek elvárásaim, nem fogok csalódni. A hétköznapok rutin szerint, szervezetten telnek, a gyerekeknek is fontos a kiszámíthatóság. A napi gőzt pedig az esti Aerobik órámon engedem ki - és az itt kapott energiákból töltekezem. Az esti rutint többnyire a férjem intézi a fiúkkal, így mire ő lemerül, én újratöltve érkezem. Alapvetően átlagos életet élünk, hullámvölgyekkel, de egymás kezét fogva.



Biztosan szólt pár érv az ellen, hogy velünk tartsatok Balira. Mik voltak azok a visszatartó erők, amik miatt hezitáltatok?

Rég dédelgetett álmom volt Bali, sokat gondoltam erre a helyre, rengeteget ábrándoztam, de soha nem jelentettem ki, hogy én ide el fogok jutni. Ha megkérdezte a férjem, hova mennék szívesen, Balit mondtam. Mivel Ivettel ismerték egymást, követte a Baliról szóló eseményeket. Én még csak álmodni sem mertem róla, hogy ez tényleg valóra válhat, hisz a gyerekek még kicsik. Sosem voltunk még ennyit távol tőlük. Elképzelésem sem volt, hogy menne ez a gyakorlatban, nagyszülői segítséggel. Azt hiszem, magamnak állítottam korlátokat. Karácsonykor döntöttük el, hogy részt veszünk a márciusi táborban. Ernő volt az ötletgazda. Bár benne is felmerült, hogy vajon mennyire férfias program, de én nem győzködtem, hogy vágjunk bele, mert úgy éreztem, ez most benne érett meg. Oka van annak, hogy menni akar. Mikor be kellett fizetni az útlemondási biztosítást, azt mondta: nekünk arra nem lesz szükségünk. Bevallom, kétségbe estem, és kavarogtak bennem a gondolatok, hogy mi lesz, ha megbetegszenek a gyerekek, ha a nagyszülőknek jön közbe valami halaszthatatlan, és nem tudják vállalni az iskolába, óvodába cipelést? Végül valóban nem igényeltük a sztornó biztosítást, én pedig megbeszéltem magammal, hogy minden meg fog oldódni a maga idejében.


Mi vonzott leginkább az útban, ami miatt azt éreztétek, hogy pontosan erre van szükségetek?

A teljes testi lelki egyensúly megtalálása, a hely spiritualitása, varázsa vonzott. Az a biztos háttér, amit Ti hárman, lányok biztosítottatok már a várakozás ideje alatt is, arra engedett következtetni, hogy ez több lesz, mint amiről álmodni mertem. Ernőt a töltekezés, a kikapcsolódás, az elengedés lehetősége, kalandvágy vonzotta. Izgalmas volt elképzelni a végtelen óceánt, a zord itthoni időből a nyári meleget. Anett jógaóráira készültünk esténként, amikor elcsitult a ház. Meditációt hallgattunk, amire a gyerekek is álomba szenderültek. Úgy érzem nektek köszönhetően már hónapokkal előtte, itthon is elindultunk az úton, aminek a csúcspontját ott értük el, és még mindig tart a „Bali varázs”.


Ki tudtok emelni két-három momentumot a 8 élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a

várakozásaitokat és azóta is óriási szeretettel gondoltok rá?

  • Nehéz csak pár dolgot kiemelni. Számomra a víztisztító ceremónia volt a legmeghatározóbb, azt hiszem, teljesen át tudtam adni magam. Előtte a jóga Anettel megalapozta a hangulatot, tökéletes ívben zajlottak az események. A ceremónia után azt éreztem, hogy szeretnék egyedül lenni a gondolataimmal. Akkor és ott nem volt más, csak a jelen. Nem gondoltam se a múltra, se a jövőre. Fantasztikus volt.

  • Ernő részt vett a vulkán túrán, amiért igazán büszke vagyok rá. Nagyon elfáradt, de ezt a kihívást nem sokan vállalták.

  • Az ételek voltak még számomra emlékezetesek, illetve a gyümölcslevek. Nem vagyok kísérletező, de akárhol ettünk, minden annyira ízletes volt, hogy remélem nem utoljára kóstolhattam balinéz ételt.

  • Mivel pálmafa szerelmes vagyok, az első nap gondolata az volt, hogy engem bizony rossz helyre pottyantott a gólya, na de most hazaértem. Imádom a mediterrán növényeket, a színüket, az illatukat. A tábor alatt végig ámulatban tartottak.

  • Szuper élmény volt a szörfözés, Ernő és én is fel tudtunk állni a deszkára, és pár hullám erejéig átélhettük az adrenalin löketet. Imádtam látni az arcán azt a szabadságot, amit az óceán nyújtott neki.

  • Ami még nagyon emlékezetes számunkra az a figyelmességetek, hisz mi egy 10 éves évfordulót is ünnepeltünk ezzel az úttal, felejthetetlenné tettétek a meglepetéssel.


A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy hihetetlen mértékben éltek át magasságokat és mélységeket egyaránt. Számotokra mi volt a legnagyobb kihívás az ottlét alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedni?

Valójában minden tökéletes volt. Talán az érzelmek kordában tartása volt részemről nehéz.

Akadtak szituációk, amikor sírni tudtam volna, persze nem bánatomban, hanem örömömben, viszont ekkor talán valamelyest hátránynak éltem meg, hogy a férjemmel érkeztem, mert ő az a kérdezős típus, akinek el kell magyarázni, mi is történik a fejemben. És a "csak, mert jólesik és kikívánkozik" válasz kevés. 

Mélységet inkább a hazaérkezés hozott, nehezen rázódtunk vissza a mindennapokba, frusztrálttá váltunk, el kellett engedni a nyugalmas élet lehetőségét.


Mit hoztatok haza Magatokkal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaitokra? Hozott bármiféle változást az életetekbe ez az utazás?

Hoztunk egy kókuszt, ami hajt és nevelgetjük. Szépen cseperedik. :)

Olyan érzés ez számomra, mint a nagy betűs SZERELEM. Mikor teszel-veszel, de közben ezen jár az eszed, és azon kapod magad, hogy mosolyog a szíved, lelked. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék az ottani emberekre, a gondolkodásmódjukra, a kisugárzásukra, és magára a paradicsomi környezetre.

Elmondhatom, hogy sok mindent tanulhatnánk tőlük. Folyamatosan mosolyogtak, még az is, akinek látszólag semmi oka nem volt rá. Hálásak mindenért, barátságosak, segítőkészek, rátermettek. Szeretnénk ilyen nyugodt életet biztosítani a gyermekeinknek. Úgy tűnt, Balin valahogy minden adott egy boldog kiegyensúlyozott élethez. Nem mondhatom, hogy nagy világutazók vagyunk, de voltunk pár

helyen, és Bali van ránk a legnagyobb hatással, minden pillanatért megérte.


Néha eltöprengek azon, ha nem általatok megyünk, hanem magunk szerveztük volna, akkor is adott volna ennyit? Az a sok titkos hely, amit láthattunk, turistáktól mentesen, finom ételek, amit mind leteszteltetek már, a programok, a bámulatos szállások, az íve az egésznek... köszönjük Nektek ezt az élményt, és ezt a hatást, ami velünk van azóta is.


Kinek szól a táborunk? Kit küldenétek el az őszi folytatásra?

Míg ott voltunk, sokat gondoltam barátnőmre, és még másokra is, akit nagyon bele tudnék képzelni a Bali-miliőbe. Azt gondolom, hogy ahogy mi is okkal jutottunk el, mindig meg lesz az a társaság, aki megérzi Bali hívását.


Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek az őszi elvonulásra?

Életük legnagyobb élménye vár rájuk. Nem fogják megbánni. A reptéren adják fel a csomagjaikat, a terheiket pedig hagyják otthon. Éljék meg a JELEN lehetőségét, ne menjenek előre, és ne nézzenek hátra.



436 megtekintés
bottom of page