Mindenki több lesz, más lesz a tábor végére.

Kinga már évek óta szerves tagja a DSM közösségünknek. Még 2019-ben talált ránk a Bali Inspirációs Táborunk kapcsán, amire akkor ugyan nem jelentkezett, viszont cserébe megszámlálhatatlan közös élményt és értékes barátságokat kapott a hazai eseményeink által. És 2022 őszén együtt váltottuk valóra a Bali álmot. Egy biztos, Kingát a beteljesült Bali utazás után sem eresztjük. ❤️

Olvassátok szeretettel.

Hogy néz ki egy átlagos napod? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a hétköznapok során? Az utazás idején egy online marketing ügynökségnél dolgoztam, projekt menedzserként. Kihívást jelentő feladat ügyfelekkel dolgozni, sok stresszel jár a munkám.

További kihívást akkor a havi bevételem bizonytalansága jelentett, ami folyamatos aggodalommal töltött el.

Mik voltak azok a félelmek, visszatartó erők, amik miatt hezitáltál, hogy velünk tarts-e Balira?

Csak az anyagiak. Picit felelőtlennek éreztem, hogy az egyetlen komolyabb tartalékomat utazásra költöm a bizonytalan anyagi helyzetemben. Közben pedig tudtam, hogy ez olyan befektetés magamba, ami az anyagiakban is vissza fog köszönni idővel, hiszen ha megengedem magamnak a bőséget, és bőségben érzem magam, csak azzal tudok még többhöz jutni, többet teremteni.

Mesélj kérlek arról, mi vonzott az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?

• Egyrészt a helyszín. Még sosem jártam ilyen egzotikus desztináción. A rengeteg zöld- a természet és az óceán. A közeg- a balinéz kultúra, az egész miliő, amiről hosszú évek óta csak jókat hallottam mindenkitől, aki már járt Balin.

• A közösség: a magyarországi DSM táborokban kialakult barátságok, az, hogy az élményt megoszthatom, hiszen úgy a boldogság megsokszorozódik, már elképzelni se tudtam volna, hogy ezt a sok csodát ne a szívemhez közelálló emberekkel osszam meg, éljem át. Tudtam, hogy ez egy olyan biztonságos befogadó társaság, ahol mindig önmagam lehetek és velük úgy tapasztalhatom meg Balit, ahogy arra a leginkább szükségem van. Nagyon szeretem Anett jóga óráit és meditációit. A rengeteg ülő munka után alig vártam, hogy átmozgassam a hátamat, ami már nagyon fájt. Az első meditációt pedig végig sírtam, annyira betalált.

• A szervezés: magamnak szoktam szervezni az utazásaimat és tudom mennyi idővel és energiával jár és szerettem volna ezt az utazást úgy átélni, hogy most a szervezés terhét leveszem magamról, mert az gondolom, hogy az így megspórolt időt energiát is a feltöltődésre tudom fordítani.

Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 12 intenzív, élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

A szörfözés abszolút felülmúlta az elképzeléseimet. Sose gondoltam volna, hogy az első órán sikerül többször is felállni a deszkán és sikerélményem lesz egy ennyire nehéz sport kipróbálása során. Alig várom, hogy újra átéljem.

A scooterezés. Először nem akartam felülni a motorra, nem azért mert féltem, csak sose vonzottak a motorok és mikor egyszer valaki mögött régen utaztam, az nem volt jó élmény, nem éreztem biztonságban magam. Örülök, hogy hallgattam Anettra, hogy az egyik napon balinéz sofőrökkel/ motorosokkal menjünk ide-oda mert hihetetlenül jó élmény volt, az is mikor Ubudban a forgalom részei voltunk, de az az út, amikor egy fél óráig a dzsungelben mentünk rizsföldek mellett.. minden képzeletemet felülmúlta. Ezzel az élménnyel teljesen helyinek érzetem magamat.

A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy hihetetlen mértekben élték át magasságokat és mélységeket egyaránt. Számodra mi volt a legnagyobb kihívás az ottléted alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedned?

Először el kellett gondolkodnom ezen a kérdésen, mert különösebb kihívást semmi sem jelentett, amivel ott szembe kellett néznem, hiszen végig támogatva voltunk mindenben. Inkább talán a gondolatoknak a megregulázása, az érzelmek csillapítása. Figyelni arra, hogy ne gondoljak a munkára, a ne aggódjak a feladatokon, a helyettesítésen, ne most akarjam kitalálni, megoldani a jövőmet, a párkapcsolati kérdéseimet. Hogy megengedjem magamnak hogy kikapcsoljak, lelassuljak, elengedjek mindent, magamra koncentráljak, gyökeret eresszek. Mostában nem voltam ehhez hozzászokva, de az élmények önmagunkban segítenek ebben, és a napok előrehaladtával egyre jobban “érkeztem meg” Balira.

Kb. 2 hónapja utaztál haza Baliról. Mit hoztál haza Magaddal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaidra? Hozott bármiféle változást az életedbe ez az utazás?

A kiszakadásnak, feltöltődésnek, lelassulásnak hála visszataláltam önmagamhoz, pedig már hónapok óta elvesztettnek éreztem magam. A tábor/ Bali megerősítette az önbizalmamat. A munkahelyemmel kapcsolatban hoztam egy döntést, melynek az íze jobb lett a tábor végére. A fáradt csalódottság átfordult egy nyugodt, határozott döntéssé, egy olyan döntéssé, melyben jobban tudom szeretni magamat.

Jó érzés arra gondolni, hogy ezt a tábort, az utazást én teremtettem meg magamnak. És ha ilyen csodára képes vagyok, akkor más csodát is képes vagyok teremteni. Hosszú-hosszú évekig vártam ezt az utazást, valóban sokáig egy dédelgetett álom volt. És ez az álom valóra vált.

Kinek szól a táborunk? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?

Gyakorlatilag mindenkit 😄 Aki alapvetően vonzódik egy egzotikus tájra, egy hosszabb kikapcsolódásra.

Ezen felül pedig a tábor programja és a sziget úgyis mélyebb rétegekbe fogja vinni. Mindenki más csomaggal érkezik, mindenki másban van, mással küzd. Teljesen eltérőek mindenkinél a belső folyamatok és azok intenzitása. Mindenki mást tapasztal, másban fejlődik, mást visz magával. Mindenki megkapja azt a tábortól, és Balitól, amire a leginkább szüksége van. Mindenki több lesz, más lesz a tábor végére, ideális esetben önmaga legjobb verziója.

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek a márciusi elvonulásra?

Már előre irigykedem rájuk! 😁 Szerintem fantasztikus döntést hoztak.

1. Én azt üzenném, ha van lehetőségük akkor pihenjenek rá az útra, hangolódjanak, próbáljanak kipihenten jönni. Otthoni meditáció, csináljanak szándékmeghatározást, olvassanak Baliról könyvet, ne a munkából essenek oda, hogy meg hamarabb át tudjanak állni, befogadni az élményeket.

2. Hallgassanak a megérzéseikre, hogy melyik programra vágynak, melyeikre nem. Próbálják intuitívan megélni a tábort. Legyenek megengedőek magukkal.

3. Váltsanak sok készpénzt és vigyenek pálinkát! 😅

Van a Bali előtti, és utáni énem.

Viki tapasztalt lélekbúvárként csatlakozott az őszi táborunk Csodacsapatába, ahol sok - sok felismeréssel, megerősítéssel és értékes tapasztalással lett gazdagabb. Olyan kincsek ezek, amikből akkor is tud táplálkozni, amikor magassarkúban és csinos ruhában előadást tart, többszáz fős rendezvényt szervez, a csapatát szeretné motiválni, vagy épp a munka-magánélet tengelyen zsonglőrködik. Büszkék vagyunk rá, hogy a DSM közösség tagja. Olvassátok szeretettel.

Hogy néz ki egy átlagos napod? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a hétköznapok során?

Van a Bali előtti, és utáni énem. A Bali utáni énem az ébresztő óra kikapcsolását követően egy rövid légzéssel egybekötött hálát adó és célokat kijelölő gyakorlattal indítja a reggelt, majd igyekszik a napindító jóga ászanákkal és nyújtózással a testet is felébreszteni.

A legnagyobb kihívás, hogy a racionális világban az intuícióimat élénken tartsam, és meghúzzam a határaimat, amikor szükséges.

Mik voltak azok a félelmek, visszatartó erők, amik miatt hezitáltál, hogy velünk tarts-e Balira?

Nem hezitáltam, meg kellett érnem arra, hogy meghalljam Bali hívását. Amint megérkezett, jelentkeztem, és még az esetleges „mi lesz, ha pont az utazás előtt leszek covidos” félelem is háttérbe szorult, mert éreztem: ott leszek.

Mesélj kérlek arról, mi vonzott az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?

Abban a világban, amelyben a mindennapjaimban boldogulok, sokat számít az, hogy mennyire vagyok motivált, milyen céljaim vannak, mit értem el eddig, kiket ismerek, mennyit dolgozom és milyen hatásfokkal. Nagyrészt ezek a dolgok a külvilág megbecsülésének mércéi.

Bali teljesen más, egy üdítő változás. Csak az a fontos, hogy milyen ember vagy. Félreértés ne essék, élvezem, hogy intenzív az életem, azonban a balinéz életszemléletet most már igyekszem beépíteni a mindennapjaimba, mert sokkal kiegyensúlyozottabbá és felszabadultabbá tesz. Ezáltal pedig eredményesebbé is a nyugati világban.

Az, hogy a külsőségek és az eredményfókuszú szemlélet helyett arra legyünk egyre figyelmesebbek, hogy a körülöttünk lévő emberek - legyen akár barát, családtag, kolléga- milyen belső értéket képviselnek, kétségkívül balihatás. Mindez segít a számomra jó döntések meghozatalában.

A másik nagy vonzerő a jelen-lét megélésének lehetősége volt. Legtöbbször úgy élünk, hogy arra gondolunk vissza, milyen jó volt valami a múltban, vagy hogy milyen jó lesz a jövőben. Közben elfelejtjük megfigyelni és átélni teljes szívvel a jelent. Ekkor felmerül a kérdés, hogy ha a jelent nem éljük át teljesen, akkor a jövőben hogy gondolunk vissza erre múltként. Nem tudunk igazán töltekezni egy-egy élményből akkor, ha a jelen-lét varázsát nem hagyjuk kibontakozni. Legyen szó egy sikerélményről, egy kanapén összebújva töltött átlagos hétköznapestéről, egy ünnepről, vagy akár csak arról, ahogy egy padon ülve nézzük az eget, a jelenlét elengedhetetlen ahhoz, hogy érzelemdús múltat teremtsünk, amelyre könnyű és feltöltő lesz visszagondolni rosszabb napokon. Az előbbi két szemlélet élénkítése volt az, ami leginkább vonzó volt a jelentkezés során.

Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 12 intenzív, élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

Megfogadtam, hogy nem lesznek elvárásaim, ezért azt a három dolgot emelem ki, amelyek képei először felvillannak ha eszembe jut az utazás.

• víztisztító ceremónia

• balinéz gyógyító

• és az óceán.

Kívül és belül is úton voltam végig. A lelkem és a testem is új tapasztalatokkal lett gazdagabb.

A víztisztító ceremónia segített abban, hogy átgonodoljam, mi az az öt dolog amit szeretnék elengedni és a helyükre újat teremteni.

A balinéz gyógyítónál töltött négy órás egyéni újjászületés ceremónia rámutatott egy egyértelműnek tűnő gondolatra, amely segíti a mindennapjaim pozitív megéléseit. Nevezetesen, hogy minél több pozitívat töltök magamba, annál kevesebb negatív fér. Még sosem gondoltam korábban arra, hogy a bennem lévő érzések lehetnek végesek, de így, hogy egy határt szabok, könnyebb arra fókuszálnom, hogy ezt a véges valamit minél több jóval töltsem meg.

Az óceán pedig elképesztő hatást gyakorolt rám, nem gondoltam volna hogy olyan meleg a víz, hogy két órás hullámfürdő után sem fázom, és hogy az első szörfélményem neoprén ruha nélkül élem át.

A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy hihetetlen mértekben éltek át magasságokat és mélységeket egyaránt. Számodra mi volt a legnagyobb kihívás az ottléted alatt, és hogy sikerült azon felülkerekedned?

A legnagyobb kihívás az volt, hogy pár nap után a párás levegő és a csapvíz minősége miatt nem éreztem magam tisztának, hiába fürödtem rendszeresen. A személyes higiéné egyedi határokkal bír, számomra ez volt a leginkább komfortzónán kívüli élmény. Jól esett itthon lezuhanyozni:) Az óceán, a maga természetességével és sósságával segített, de ahhoz hogy túllendüljek, nem volt elég két hét.

Kb. 2 hónapja utaztál haza Baliról. Mit hoztál haza Magaddal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaidra? Hozott bármiféle változást az életedbe ez az utazás?

Az utazás során magamba szívott tapasztalások új rendszerbe foglalták a már meglévő tudásom. A Balin megtapasztalt élmények magjai közül jónéhányat még nem is tudtam kivirágoztatni, annyi munícióval látott el az a tizenkét nap. Ez így azonban azt mutatja, hogy a két hetes utazás valójában több hónapos, mert a lélek tovább utazik, és hetekkel a tábor után születtek meg olyan felismeréseim, amelyek időtállóak lesznek. Egy mondatban összefoglalva, néha messzire kell utaznunk, hogy megértsük, ami közel van.

Kinek szól a táborunk? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?

Receptre írnám fel mindenkinek! Marketing nyelvre átfordítva: ha valami sorsfordító életszakasz előtt állsz, ha egy nagy löketre van szükséged, hogy kimozdítson a megszokott, de nem kielégítő élethelyzetedből, ha meg szeretnéd ünnepelni magad, ha elmélyülnél, ha rég foglalkoztál már kizárólag önmagaddal, ha néha már úgy érzed, sótlan lett az élet, ha kiegyensúlyozottabb szeretnél lenni a mindennapokban… utazz el a Divine Souls' Mission-nel Balira!

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek a márciusi elvonulásra?

1. Menj el Agushoz, a balinéz gyógyítóhoz, ha mélyebb spirituális kalandra is vágysz. (Amennyiben kérsz hozzá elérhetőséget, keress minket. Szerk.)

2. Tartsd a saját szükségleteiteket szem előtt, ameddig az nem korlátozza mások szükségleteit. Nem könnyű megfigyelni, hogy mi az, amit valójában szeretnénk és nem csak mások, vagy az esetleges elvárások miatt. Balin mindent levetkőzhetsz. Ez az utazás kizárólag érted van.

3. Vezess naplót az ottléted alatt a megélésekről. Nagyon hasznos lesz később visszaolvasni, meglátod.

4. Végezetül kívánom, hogy jelen-létben minden érzékszerveddel szívd magadba az élményeket, hogy a hazatérésed után is ragyogjon benned Bali napja.

Az út minden egyes napja egy-egy „zippelt" élménycsomag, amit újra és újra kibonthatok

Legújabb interjú alanyunk szintén az őszi tábor egyik résztvevője. Én a mai napig gyakran hívom őt Tanárnőnek, ami az egyetemi évek tanár-diák viszonyára utal vissza. Óriási megtiszteltetésnek és elimerésnek éreztük, amikor megtudtuk, hogy elgondolkozott azon, hogy velünk jöjjön Balira. Judit egy elképszetően értékes, bátor és intelligens nő, aki sokkal többet adott nekünk, szervezőknek már csak a puszta jelenlétével is, mint gondolná. Hálásak vagyunk a meghitt beszélgetésekért, a szeretetteljes gesztusokért és azért a sok-sok törődésért amit Tőle kaptunk, nem csak mi, hanem az egész Csapat. Figyelem, egy igazán őszinte és mély interjú következik.

Hogy néz ki egy átlagos napod, Judit? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a hétköznapok során?

Irodák és közintézmények berendezésével foglalkozom, így a napjaim főképp projektek és a cég menedzselésével telnek. Nagyon sokrétű a munkám, általában a teljes projektfolyamatban részt veszek. Tárgyalok céges megrendelőkkel, belsőépítészekkel, külföldi beszállító partnerekkel, részt veszek az értékesítésben, pályázatok elkészítésében. A projektek, megbízások megszerzése komoly kihívás a magyar piacon, nagy a verseny, és a piac nem letisztult. Sok meglepetés ér minket nap mint nap. Ez sok stresszel jár, de gondolom, hogy ez sok más területen is így van. Mikrovállalkozásban dolgozom, így több ember munkáját végzem. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánszféra között. Bár tudjuk, hogy korunkban a munka világának épp ez az egyik jellemzője, hogy a kettő összefolyik. Bárhol, bármikor tudunk dolgozni az IT technológiának köszönhetően. Az ügyfelek elvárják a gyors reakciót, ezért nagy a pszichés nyomás. Meg kell tanulni a határokat kijelölni magunknak, és ez egyáltalán nem könnyű számomra!

Biztosan szólt pár érv az ellen, hogy velünk tarts Balira. Mik voltak azok a visszatartó erők, amik miatt hezitáltál?

Balival és a táborral kapcsolatban nem voltak fenntartásaim. Abban biztos voltam, hogy a program nagyon jó lesz és a kultúra is vonzott. Indonézia egy különleges világ. Az is tetszett, hogy a program nőknek szólt, tudtam, hogy a kikapcsolódás és pihenés mi igényeinkre lesz szabva. Ha valami miatt hezitáltam, akkor az leginkább az volt, hogy megengedhetem-e ezt most magamnak. Általában a munkát és sok mindenkit magam elé helyeztem eddig. Az év utolsó negyedéve általában pörgős. Azt az alaptalan szorongást kellett elengednem, hogy a munka és a kötelességek teljesítése fontosabb, mint én.

Mi vonzott leginkább az útban, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?

A teljes kikapcsolódás és megújulás vágya és az, hogy saját szememmel lássam és megtapasztaljam ezt a helyet, a kultúrát, lássam az embereket, a szokásaikat. Nehéz időszak van a hátam mögött és szükségem volt teljes testi-lelki kikapcsolódásra, új élményekre és olyan mély megtapasztalásokra, amelyek nem engedik, hogy a mindennapok gondja eszembe jusson és azok lekössék a gondolataimat. Sokat hallottam és olvastam Baliról és az indonéz szigetvilág sajátos kultúrájáról. Bali sok kulturális antropológus képzeletét is megragadta. Mindig is azt gondoltam, hogy legalább egyszer az életben el kell jutnom ide! És az, hogy Ti szerveztétek ezt az utat, egyértelművé tette, hogy pont most van itt az idő. Veletek együtt! Biztos voltam abban, hogy minden tökéletes lesz. Tetszett, hogy a programban a testi és lelki pihenés és kikapcsolódás, valamint a helyi kultúra megismerése azonos hangsúlyt kapott. Megnyugtató volt az a tudat is, hogy a helyet jól ismeritek és előre mindent leteszteltetek, nem lesznek váratlan meglepetések. Szóval nyugodtan figyelhetünk magunkra és egymásra, az élményekre. És ez pontosan így is történt.

Judit, szívből örülünk, hogy tagja lettél az első Csoda Csapatunknak. Kb. egy hónapja utaztál haza Baliról, ahol 10 élménydús napot töltöttünk el együtt, 12-en. Mit hoztál haza Magaddal? Tart még a Bali boldogság?

Igen, persze, hogy tart. Ezt az utat soha sem fogom elfelejteni! Nagyon sok szeretet, odafigyelést és megértést kaptam. Mindennap eszembe jut valamilyen momentum, kép, élmény, aminél elidőznek a gondolataim. Úgy érzem, hogy az út minden egyes napja egy-egy „zippelt" élménycsomag, amit mindig újra és újra kibonthatok. És az benne a szép, hogy az élmények mindig más és más módon jelennek meg. Olyan sokmindent láttunk és tapasztaltunk! Ha rossz napom van, egyszerűen csak felidézek az élmények közül egyet és megváltozik hangulatom, újra szabadnak és boldognak érzem magam. És átélem, hogy az élet szép.

Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 10 napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

Nagyon sok ilyen van! Az egész út tökéletes volt számomra. Ha ki kell emelnem pár élményt, akkor az egyik mindenképpen az Agungéknál* eltöltött este. Nagyon jó volt, hogy a kultúrát nem csak kívülről, hanem egy kicsit belülről is láthattuk és „megízlelhettük”. Emlékszem, ahogy Agung a helyi szokások szerinti ünneplő viseletben, sugárzó örömmel az arcán várt minket a házuk kapujában. Büszke volt arra, hogy elmentünk hozzájuk és megtiszteltetésnek érezte, hogy vendégül láthatnak minket. Egyszerűen bámulatos, ahogyan ők élnek.

Jó volt látni, hogy az egész életüket, minden egyes napjukat, a teljes gondolkodásukat áthatja a szakralitás, és ez valódi, nem egy felvett szerep. Onnan kezdve, hogy maga a ház és az udvar a „szent hármasság" elve szerint épült, hogy minden épület a funkcionalitáson túl szakrális szerepet is betölt. Az udvaron minden művészien elrendezett hatást kelt, ugyanakkor minden nagyon is természetes a csodás növényekkel, a szépen dísztett épületekkel: tökéletes harmóniát áraszt az egész. A vacsora minden egyes fogása szintén tökéletesen megalkotott volt, mind ízvilágában, mind látványában. És az egészen a korona a lányok táncbemutatója volt!

Szavakkal nem lehet leírni az estét. Látni, hallani, ízlelni kell! Az egész helynek van egy varázsa. Ahogy Balinak is.

Imádtam a tájat és a növényeket, meg az elképesztően izgalmas virágokat, és a frangepáni színeit és illatát. A rizsteraszok elképesztően szépek. A vulkán tetejéről a napfelkeltét látni szintén felejthetetlen élmény, ahogy oda hajnalban feljutni is!!! Nehéz csak 2-3 dolgot említeni…Imádtam a jóga órákat a természetben, a beszélgetéseket. Az első közös alkalom, amikor megismertük egymást, felejthetetlen élmény marad számomra.

*Agung a DSM Csapat balinéz barátja - szerk.

6. Kinek szól ez a tábor? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?

Mindenkinek őszintén ajánlom, aki igazán szeretne kiszakadni a mindennapokból, és szeretne újra rácsodálkozni az élet szépségére.