A káoszban való biztonságérzetet kaptam

Emlékszem, már Balin, az óceánparton való beszélgetésünket is nagyon élveztem Regivel, így nem volt bennem kérdés, hogy a tábor után Vele biztosan szeretnék interjút készíteni. Az ilyen találkozások, beszélgetések miatt mondjuk, hogy miénk Magyarország leginspirálóbb közössége. Regi egy rendkívül intuitív, őszinte, bátor NŐ, aki az áprilisi CsodaCsapatunk egyik tagja. Olvassátok szeretettel őszinte megéléseit arról, hogy mit kapott Balitól. Regi, nekünk nagyon sokat adott a jelenléted. ❤️

5-6 hete értél haza a tavaszi A NŐ – Bali táborunkból. Hogy vagy most? Tapasztalsz bármi változást az utazás előtti és utáni „állapot” között?

Jól vagyok és azt érzem csak még jobban leszek. Egyértelműen tapasztalok változást, magammal szemben sokkal türelmesebb és elfogadóbb vagyok. Az életben és a mindennapokban szembejövő kihívásokkal pedig azt érzem, hogy sokkal nyugodtabb, körültekintőbb. A Balin átélt természetközeli kapcsolódások és spirituális élmények újra megerősítették bennem a Gondviselésben való hitet és bizalmat, így sokkal inkább biztonságosabban tudom megélni a mindennapokat. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehéz napok vagy nehéz élmények, inkább azt, hogy hagyom érezni és átélni, megélni ezeket is épp úgy, mint a szép, örömteli pillanatokat és ilyenkor általában előhívom azokat az emlékeket, érzéseket, amiket Balin tapasztaltam és amiket onnan hoztam haza. Szerinted minek tudható be ez a változás? A változást egyébként a megszokottból való kilépés erősítette fel Bennem, hiszen a megfáradt vagy éppen nem mozduló élethelyzetekben mindig tökéletes választás tud lenni, ha kilépve a komfortzónából és a megszokott közegből és élethelyzetekből lehetőségünk lesz elmenni, eltávolodni és új impulzusokat, élményeket és kapcsolódásokat befogadni. Balin megismerni és megtapasztalni az ázsiai kultúrát az emberek látásmódját, hiedelmeiket és életüket erre tökéletes helyszín volt. A Nő tematikára épülő programokon keresztül megengedni magamnak azokat a kedvességeket, odafigyelést, és persze önszeretetet, amit a rohanó hétköznapok nem tesznek lehetővé még nagyobb ajándék volt. Ezek együttesen segítenek abban, hogy jó legyen most.

A tábor előtt nem jógáztál. Milyen hatással volt, van a jógának, a meditációnak Rád? Gyakorolsz azóta is?

A jóga segített összekapcsolódni a testemmel és segített abban, hogy elkezdjem megismerni, elfogadni és valójában szeretgetni azt.

Anett kedvessége és türelme, teljes odafigyelése az órák alatt elhitette velem, hogy minden lehetséges neki és tud működni, funkcionálni és nem szabad haragban lenni vele, mert nem ellenem van, hanem ha odafigyelek rá, segítem és mozgatom akkor hálás lesz érte. Ezt a pozitív kapcsolódást nagyon őrzöm magamban, mert talán ehhez kell a legnagyobb türelem, hogy elfogadjam, hogy minden ami történt vele az elmúlt években az a lelki rosszlétem kivetülése és megfelelő időráfordítással vissza tud majd alakulni olyanná amilyen néhány évvel ezelőtt volt. Ezért voltunk már itthon is jógázni és amennyire csak tudom szeretném is minél sűrűbben beépíteni a mindennapokba. Érzem, hogy szükségem van rá!

A meditáció egyszerűen csak elcsendesített, megnyugtatott és igazi pihenést hozott. A jelenben lenni nagyon nehéz dolog, de a meditáció segített ebben. Megélni a jelen pillanatot és pihenni. Nekem ez egyértelműen a sok stressz ellensúlyozását segítette. Külön megemlítve, hogy Anett hangja és szeretete még pluszban nyugtató, feltöltő és gyógyító hatású volt. A környezeted is érzi Rajtad a változást?

Azt vettem észre, hogy többen kapcsolódnak Hozzám, nyitottabban fordulok én is a környezetemhez.

Melyik program, programok voltak Rád legnagyobb hatással? A programok közül a víztisztító ceremóniát vártam a legjobban. Mikor jelentkeztem utána néztem a vallásnak a hiedelmeknek, szokásoknak és nagyon örültem, hogy ami valójában magával a döntéssel elkezdődik - itthon hagyni a nehézségeket, gondolatokat, rossz megéléseket stb. - az egy nagyon fontos és szép rituálé keretében még inkább felerősíthető. Erre külön készültem: mi az, amitől jó lenne megtisztulni, mi az amit jó lenne befogadni, másképp keretezni ha hazaértem. Végül persze nem ott csak azokban a percekben született mindez meg, hanem az egész utazás hozzájárult ehhez a tisztuláshoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden ott is maradt, de mindig jó arra visszagondolni, hogy nem csak lelkileg, de testileg is megtisztultunk Balin.

A másik ilyen program is a vízhez köthető. Szinte ugyanazt átélve, mint a ceremónián a vízesés alatt állva iszonyat energiák szabadultak fel bennem és bennünk. A NŐI tematika egyik csúcspontja lehetett a vízesés alatt állva, ülve, pózolva megtapasztalni azt a felszabadult érzést, hogy milyenek is vagyunk valójában. Szuper volt, hogy a lányokkal együtt éltük át mindezt, hogy egymást biztattuk és teljes szeretettel tudtunk örülni egymásnak. Igazi önfeledt, szexi, sikongatós, csajos program volt.

Ezen kívül még két programot emelnék ki:

A fotózás és az arra való készület nagyon fontos eleme volt a Balin töltött időnek. Nagyon inspirált, hogy balinéz nőkre bízhattam magam és másfél órán keresztül úgy sminkeltek ahogy ők láttak engem, ahogy ők azt érezték, hogy szép lehetek és ahogy ők látták, hogy mi áll jól Nekem. Ez a folyamat és a végeredmény nagyon jó érzéssel töltött el. A fotózás jó élmény volt Zsuzsival, a kedvessége a figyelme és a biztatása, hogy ő is a szépet kereste, nagyon nyugtató volt. Az így készült fotók pedig hazatérve is adnak egy folyamatos kapcsolódást a női oldalamhoz és energiákhoz és az előhívott szépséghez, ami azért a hétköznapokban nem mindig tud megjelenni.

Ami pedig nem kimondott programelem, de Balin elengedhetetlen, az a motorozás élménye. A valódi szabadságot, a teljes bizalmat, a kontroll elengedését egyértelműen így lehet átélni. Már az első naptól kezdve motoroztam és leírhatatlan rugalmasságot kölcsönzött. A teljes káoszban való teljes biztonságérzetet kaptam a motorozás átélésével, és a valódi felszabadulást a kötöttségektől.

A tisztítóceremónia utáni megosztókörben, a 3. napon elmondtad, hogy nem érzed még azokat a változásokat, amikre számítottál, amiket az utazástól vártál. Mi hozta a fordulópontot?

A tisztító ceremónia napja testileg és lelkileg is egy nehezebb nap volt és valóban türelmetlenebbnek éreztem magam azon az estén még úgy is, hogy régen éreztem azt utazás előtt és közben, hogy ennyire biztos vagyok abban, hogy minden szuper lesz és minden úgy fog alakulni, ahogy annak lennie kell. Nem aggódtam, nem voltak félelmeim, tudtam, hogy jó döntést hoztam, hogy Bali értem lesz. Ez az ott töltött napok alatt is végig bennem maradt és a szokásosnál sokkal jobban sikerült a kontrollt is elengednem. Ellenben az az este kicsit türelmetlenné tett. Egy néhány órával korábban látott közös fotón még olyan érzéseket, gondolatokat és nehézségeket láttam meg az arcomon, amik elszomorítottak, közben volt egy nagyon mély nap és egy nagyon komoly témát előtérbe helyező meditáció is amiket így összességében soknak éreztem és nem tudtam arra fókuszálni, válaszolni, hogy miben tudtam megélni a nőiességem… de egyébként még így ezeket leírva és visszagondolva az estére se voltak bennem az egésszel kapcsolatban negatív érzések. Talán ez volt az egyik legmélyebb nap az ott töltött idő alatt és ez is jó volt úgy ahogy volt.

Na de ami kimozdított: A meditatív tánc előtt is húztunk egy kártyát ahogy ezt a Balin töltött idő alatt minden nap tettük. Ez a kártya egy táncos program előtt így szólt: Táncolj az élettel! Tégy valamit, ami megváltoztatja az energiáidat! Na és akkor emlékszem, hogy elolvastam a lapot, felnevettem és azt mondtam, hogy megint csak rajtam és a gondolataimon múlik minden. Itt a lap, itt a táncos program, itt vagyok Balin csodás környezetben emberekkel, és zsörtölődöm. És aztán csak a jó érzésekre, a felszabadításra a jó energiákra koncentrálva “táncoltam” végig a programot. Előidéztem, hogy mennyire fontos része az utazásaimnak az önfeledt tánc és előhívtam azokat az érzéseket is amiket korábban pl. Spanyolországban vagy Ibizán éreztem és tudtam, hogy ez a kártya pont ezt írja le. Úgyhogy a jó helyen és időben húzott kártya megadta az útmutatást. És ez azóta is nagyon erősen építi a gondolataimat és a hétköznapjaimat.

A NŐ volt a táborunk hívószava. Melyik volt a „legnőiesebb” napod a táborban és miért?

A legnőiesebb nap a fotózás napja volt.

Elhatároztam, hogy hívok egy robogót és rábízva magam a robogósra elindulok a kb. 1 órára lévő Sideman-be megnézni a rizsföldeket, a közelben lévő vulkánt, iszom egy jó kis hideg italt.

Elsősorban Sidemant szerettem volna látni, de nagyon éreztem, hogy erősíti bennem a női energiákat, hogy rábíztam magam egy idegen férfi motorosra. Nem én irányítottam a motort, az utat nem tudtam, de éreztem, hogy ez most így jó, hogy nem én adok, hanem engem visznek, nekem mutatták meg a legszebb helyeket és leptek meg azzal, hogy a hegyeken át vezető szerpentinen vittek vissza a hotelba, hogy legyen még lehetőségem fotózni a tájat egy-egy ponton.

Ez nagyon fontos volt a női energiák megtapasztalásához, főleg akkor, ha a munkámból kifolyólag mindig férfiakat és egész férfi csapatokat kell irányítanom, akik nem ismerhetik meg a lágyabb oldalamat.

Ezek után az iszonyat hőségben csobbantam egyet a hotel medencéjében, majd beültem a másfél órás sminkre és részt vettem a fotózáson, aminek a női oldalát, minőségét már megválaszoltam a korábbi kérdésben.

A jelentkezéskor az alábbi motivációt fogalmaztad meg.

„Olyan élményeket amik feltöltenek és megerősítenek a női mivoltomban. Olyan új helyek megismerését amik továbblendítenek a hétköznapokon és ismeretlent, újat hoznak az életembe. Olyan lehetőséget ahol újból a szépség és a pozitivitás kerül a középpontba. Lehetőséget további fejlődésre, a félelmek leküzdésére és az új megszületésére.”

Megkaptad, amire vágytál?

Megkaptam amire vágytam. ☺️

Minden élmény új lehetett, hiszen szuper kultúra, programok, emberek és környezet vett körül. És mindenképpen elindítása volt valami újnak és másnak. Egy új perspektíva és szemléletmód, amit a válaszaimban igyekeztem is visszaadni.

Balin tényleg varázslat történik azzal, aki hagyja.

Ritát a szíve visszahúzta Balira. Ezúttal a fő motivációja az volt, hogy az összes szerepet félretéve csakis saját magára figyeljen, és engedje, hogy a sziget csodái kényeztessék, teret adjanak az elengedésnek, a megengedésnek. Beszámolója alapján úgy tűnik, hogy ez sikerült, mert jöttek a felismerések és a válaszok. Olvassátok szeretettel megéléseit, amik frissek, ropogósak. Hiszen Rita még csak 3 hete tért haza az istenek szigetéről. Rita, köszönjük, hogy minket választottál. Hálásak vagyunk, hogy a transzformációdat kísérhettük.

Mi az az 5 szó, ami elsőként eszedbe jut, ha a hétköznapjaidra gondolsz? Munka, időhiány, nem szeretem tevékenység, aggodalom, agyalás

Mi az az 5 szó, ami elsőként eszedbe jut, ha a Balin töltött napokra gondolsz?

Nyugalom, illatok, színek, varázslat, kapcsolódás, felismerések

Kezdjük az időben közelebbi megélésekkel. Nincs 3 hete, hogy hazaértél Baliról. Milyen érzések vannak Benned most? Hogy esett a visszatérés a megszokott életedbe 8 olyan nap után, amikor csakis Magadra figyeltél? Amikor nem volt munka, határidők, elvárások.

A visszatérés? Konkrétan nem tudtam másnap munkába állni. Egyszerűen azt éreztem, hogy én még nem tudom felnyitni a laptopom, bekapcsolni a céges telóm, beszélni emberekkel én még erre nem vagyok képes!

Még kapcsolatban akartam maradni Balival! Nekem még kell idő, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is hazatérjek. Adtam még magamnak két napot! Itthon voltam, csendben voltam. Hagytam hogy még egy csomó minden felszínre jöjjön. Rengeteget naplóztam. Még ott akartam magam tartani egy kicsit. Amit tőletek kaptam, frangipáni olajat, rengeteget segít ebben. Azóta is magamnál hordom, és naponta többször kenem a csuklómat! Ott első reggel, jóga előtt használtam. Most csak behunyom a szemem, beleszippantok, és ott tudom magam érezni. Látom a növényeket és a bőrömön érzem az egész körülményt!

Amikor már emberek közé mentem, mindent olyan nagyon hangosan éreztem, nagyon aktívnak, nagyon zsizsegősnek. Olyan érzés volt, amikor beszéltek hozzám, hogy igen, hallom, látlak, értem, de mintha én egy buborék alatt lennék, és igazán nem jut el, amit mondasz. Nagyon érdekes tapasztalás volt. 

Megkaptad Balitól és a tábortól az, amiért mentél? Mesélj erről egy kicsit kérlek. Mit hoztál Magaddal haza?Nem volt bennem elvárás! Én azért mentem, hogy sokat legyek egyedül. Szerettem volna meghallani a saját gondolataim. Ez sikerült. Tudatosan nem akartam “barátkozni”, nem azért mentem, hanem azért hogy magammal töltsek időt. Ne legyek anya, ne legyek feleség, ne legyek barátnő, kolléga, szakácsnő, háztartást vezető, gyerek, testvér és sorolhatnék megannyi szerepet amiben az elmúlt 25-30 évem telt. Ezek aránya sokszor változott életem során és igen, néha terhesnek éreztem, többször örömöm van benne. Most magammal akartam időt tölteni. Meghallani mit mondok magamnak, mi az a belső monológ, ami fut a fejemben, és amitől olyan vagyok, amilyen. Ítélkezésmentesen, csak meghallani. Nagyon sok mindenre rájöttem, amíg ott voltam. Mi az, amire nemet mondok, holott igent szeretnék, de a belső félelem nem engedi. Nehéz ezzel szembesülni, mert nem tudom, hogy hány éve és hányszor mondtam nemet...

Haza a megengedést, elfogadást, értékességet és az elengedést hoztam. Vagy ezek megélését és megértését! Gyakorlom azóta is az itt tartásukat!

Belső békét, amit igyekszek tartani azóta is. Nyugalmat és kiegyensúlyozottságot! 

Hogy élted meg azt, hogy 8 napig a teljes szabadságban léteztél? Azzal tölthetted meg a napjaidat amire épp vágytál. Azt csináltad, amihez épp kedved volt, semmit nem kellett, ránk bízhattad magad, ha jól esett, kirándultál, ha jól esett, sírtál.

Biztonságban voltam. Testileg, lelkileg!

Keretet és egy biztonságos közeget adtatok az egésznek. Egyedül lehettem, de mégis ott voltatok folyamatosan, és nem feltétlenül fizikailag értem az ott létet. Megengedhettem magamnak a teljes beleengedést, és csak hagyni, hogy minden akkor és úgy történjen, ahogy az lenni akart. Nagyon élveztem, hogy senkihez nem kell alkalmazkodni, tényleg azt csináltam, amit szeretnék. 

Miben volt más a tábor élménye, mint amire számítottál?

Nem volt más! Így volt jó, ahogy volt. Én elfogult vagyok Balival kapcsolatban. Tavaly már töltöttem ott egy hosszabb nyaralást és azóta is visszavágytam, visszavágyom. Ott tényleg varázslat történik azzal, aki hagyja. Az, hogy az idén újra ott lehettem, és az ottani emberek életébe és szertartásaiban is részt vehettem, egy külön ajándék ettől az évtől, és magamtól! 

Nekem már az is megható érzés volt, amikor kiszálltam a kocsiból UBUDi szállásnál, és újra láthattam és éreztem az ottani levegőt. 5 óránál többet nem  aludtam, míg ott voltam, igyekeztem mindenki előtt felkelni és élvezni a hajnali, emberek nélküli csendet, ami szerencsére soha nem volt csend, az állatok hangja mindig ott volt. 

Kit küldenél el velünk a tavaszi Divine táborokba akár Vietnámba, akár Balira? Mindenkit! De komolyan! Az első gondolatom, amikor ez az utazás, mint gondolat volt a fejemben, nem ez volt. “ Na jól van, Te egyedül Balira?! na jól van, hagyjad már, hát hogyne! na kapd össze magad, huzás vissza dolgozni! Ugyanmár!“ Kb ez volt a párbeszéd magammal. Aztán nem hagyott nyugodni. Piszkált, piszkált, addig piszkált, míg döntöttem!

Kívánom, hogy egyszer mindenki ajándékozza meg magát egy hétre önmagával. Csodálatos élmény, egy olyan belső utazás, ami addig zárt ajtókat nyit meg. Másképp látok dolgokat, helyzeteket, beszélgetéseket másképp értékelek! Tele vagyok hála érzéssel azóta is az életemért! A valóságunkat mi teremtjük meg, és ez senki más felelőssége, csak a miénk. És amíg nem hisszük el, hogy ezt megérdemeljük, vagy megengedhetjük magunknak, addig az lesz a valóságunk! Ha elhisszük, ha nem!  

A gyönyörű fotókat köszönjük a táborunk egyik résztvevőjének, Szlávik Betti fotósnak.

Mindenre IGEN-t mondtam! Ez még engem is meglepett.

Első vietnámi táborunk idén tavasszal igazi örömtáborként debütált. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy résztvevőnk, aki a 30 év multilét kompenzálását várta az utazástól, hónapokkal a hazaérkezés után tud-e még táplálkozni az élményekből. S elárulunk egy kis kulisszatitkot is: Judit úgy döntött, jön velünk októberben Balira!! Aminek mi elképesztően örülünk ❤️ Így hát szerettük volna még a Balivarázs előtt kifaggatni a vietnámi megéléseiről. Drága Judit, fantasztikus látni azt a transzformációt, amin keresztülmentél. És köszönjük, hogy minderről nyíltan mesélsz is.

A legtöbben a Bali táborainkról ismernek minket, hiszen 2019 óta szervezünk oda inspirációs utakat. Téged azonban a tavaszi vietnámi táborunk szólított meg. Miért érezted úgy, hogy inkább Vietnámot választod ezúttal mintsem Balit? Mi fogott meg az elvonulásunkban leginkább?

Már évek óta követtelek titeket, de Bali valahogy nem vonzott. Nem éreztem azt, hogy Bali tudna bármi pluszt adni, mint egy szimpla utazás és persze akkor még személyesen nem ismertem a közösséget. Vietnám először a hely miatt vonzott, mert úgy gondoltam, hogy az tényleg más kultúra és annyira autentikus, amennyire lehet, mert még nem rontották el a turisták.

A jelentkezéskor megfogalmazott motivációd szerint feltöltődést, és a 30 éves multilét kompenzálását vártad a tábor 12 napjától. Azt kaptad, amit szerettél volna?

Na igen, ez a 30, ami addigra már 31 lett nagyon sokat kivett belőlem. Amit korábban imádtam benne az nagyon megváltozott és az utolsó évben jöttem rá, hogy elkezdett mérgezni, így mindenképpen lépnem kell. Nehéz döntés volt, lelkileg megviselt, mert az ismeretlenbe ugrottam. Szükségem volt egy kis egyedüllétre, a dolgaim átgondolására, plusz némi segítségre, hogy merre és hogyan induljak tovább. Végül sokkal többet kaptam, mint amire számítottam, de erről kicsit később.

Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a mindennapokban? És mindehhez milyen támogatást adott az elvonulásunk a 4 hónap távlatából visszatekintve? Hozott bármiféle változást az életedbe ez az utazás?

Munka-alkoholistaként naponta 10 órákat dolgoztam és anyaként tekintettem az általam képviselt termékre, annak értékesítésére. Imádtam a munkámat, szerelemmelónak hívtam és így is gondoltam rá sokáig. Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem élni. Miután a lányom már kirepült, minden ébren töltött percben a munkámra gondoltam, hogy mi mindent lehetne még csinálni, mivé válhatna. Aztán egy nagy átalakulás kapcsán dobtam egy hátast, mert nem kaptam meg az ehhez szükséges támogatást és csak vegetáltam hónapokig. Na ekkor mondtam fel.

Az elvonulás során életemben először tapasztaltam meg azt a valódi feltétel nélküli szeretetet, amiről addig csak olvastam. Az elején mondtam is a csapatnak, hogy elfelejtettem hogyan kell nevetni - jó lenne felidézni és újra megtapasztalni. Ez szerencsére elég hamar sikerült és a végre „tejbetök” lettem.

A legnagyobb támogatást a csapattagok adták. Hasonló problémákkal érkeztünk, mindenki segített mindenkinek, lelkileg támogattuk egymást, már az is segített, hogy meghallgattuk a másikat. A beszélgetések során egyre közelebb kerültünk egymáshoz, megnyíltunk és befogadtuk a segítséget, amit szintén nehéz volt korábban megtennünk. Közben persze tudtam igazán magamra is figyelni, befelé fordulni és egyedül is lenni, ami így kicsit furán hangzik, de tényleg így volt. Ennek hatására a változás már ott beindult, sok elhatározás fogalmazódott meg bennem, amiket azóta megvalósítottam. Például sokkal többet foglalkozom a szeretteimmel, többet támogatom őket, több szeretetet adok, mert csak így várhatom el, hogy ezt a szeretetet, amit korábban hiányoltam, vissza is kapjam.

Mi tetszett a legjobban, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

A csapatban valahogy nem volt kérdés, hogy egy teljesen új dolgot kipróbálok-e, vagy sem. Mindenre igent mondtam, csak a lehetőséget, a kihívást láttam, amibe bele akartam ugrani. Ez magam számára is meglepő volt. Például korábban azonnal nemet mondtam volna a bringás kirándulásra, ott pedig simán felszálltam kb 1 utcakör gyakorlás után és indultunk is a rizsföldekre. A videón látszik is, hogy mennyire nem voltam még komfortos vele, de utána mégis büszke voltam magamra és bántam volna, ha nem vágok bele. De ilyen volt az is, hogy minden ételt megkóstoltam, ami elém jött, így a duriánt, meg a békát is, mert hol máshol ennék ilyet, ha nem Vietnámban.

Hogy írnád le Vietnámot? Milyen benyomást tett Rád az ország, a helyiek, a kultúra?

Nagyon meglepő volt, hogy Saigonba érve a kaotikusnak tűnő forgalom mennyire rendezett volt és hogy mindenki a végtelenségig türelmes a másikkal. A vietnámi emberek szeretete is nagyon megfogott. Egyszerűen odajöttek hozzánk az utcán és rákérdeztek honnan jöttünk, majd átöleltek és üdvözöltek. Ilyen fülig érő mosolyt még nem láttam, mint ami az arcukról köszönt ránk. Bármit kértünk segítettek, de kérnünk sem kellett, mert ha látták, hogy szükségünk van valamire, azt megkaptuk és ezt önzetlenül tették, ami egy európai embernek meglepő. Talán emiatt is, még sehol sem éreztem magam ennyire biztonságban, így már az első szabad délelőtt egyedül mentem be a városba, hogy napközben is megnézzem az óvárost.

A nagyobb városok kivételével, ez az ország még mindig a régi arcát mutatja, ahol szorgos emberek dolgoznak, megőrzik a természeti értékeket, vigyáznak rá, szerényen és sokszor szegényen élnek, de nem vágynak másra, így boldogok. A hegyek, a rizsföldek, a tengerpart mind-mind gyönyörű, haza se akartam jönni. Nem lehet szavakkal leírni, hogy mennyire csodás, ezt látni és tapasztalni kell.

18 fős csapattal érkeztél Vietnámba, s az út előttig senkit nem ismertél. Milyen volt a DSM miliő?

Azért egy közös vacsora szerencsére összejöttünk indulás előtt, ami hasznos újítás volt a DSM részéről, így nem voltunk teljesen ismeretlenek. Legalább tudtam a reptéren, hogy nem a másik csapathoz kell csatlakozzak.

Egyébként fura, de nem éreztem, hogy bárki idegen lenne. Már a reptéren összekovácsolódtunk és közösen kerestünk megoldást egy társunk problémájára. Aztán Dohában már vigyáztunk egymásra, hogy senki se kallódjon el, végül az első közös vietnámi vacsin már össze-össze kacsintottunk, pedig még egy nap sem telt el.

És akkor vissza is térhetünk arra, hogy ez a csapat tényleg egy olyan támogató közösség, ahol a tagok feltétel nélkül elfogadják és szeretik egymást. Mivel mások ismerték már egymást, de felém nagyon nyitottan fordultak, így nekem sem volt nehéz felvennem ezt a ritmust és hasonlóan kezelnem a helyzetet. Az tényleg működik, hogyha rád mosolyognak, akkor visszamosolyogsz.

Kit küldenél el a jövő tavaszi folytatásra?

Apukámat és magamat, mert arra értem haza, hogy apu mondta nekem, hogy addig spórol, amit el nem tud jönni velem legközelebb.

De a viccet félretéve, azokat küldeném el Vietnámba, akik egyszerre vágynak arra, hogy 1. pihenjenek, kiszakadjanak és feltöltődjenek, 2. felfedezzék a természet szépségeit és a helyi emberek szeretetét, 3. bátran kipróbáljanak új dolgokat, ételeket, italokat, tapasztalásokat. Mindezt pedig egy közösség részeként tudják megélni, ahol ha egyedül mennek is, sohasem lesznek egyedül, mert bármikor találnak lelki támogatást.