Az út minden egyes napja egy-egy „zippelt" élménycsomag, amit újra és újra kibonthatok

Legújabb interjú alanyunk szintén az őszi tábor egyik résztvevője. Én a mai napig gyakran hívom őt Tanárnőnek, ami az egyetemi évek tanár-diák viszonyára utal vissza. Óriási megtiszteltetésnek és elimerésnek éreztük, amikor megtudtuk, hogy elgondolkozott azon, hogy velünk jöjjön Balira. Judit egy elképszetően értékes, bátor és intelligens nő, aki sokkal többet adott nekünk, szervezőknek már csak a puszta jelenlétével is, mint gondolná. Hálásak vagyunk a meghitt beszélgetésekért, a szeretetteljes gesztusokért és azért a sok-sok törődésért amit Tőle kaptunk, nem csak mi, hanem az egész Csapat. Figyelem, egy igazán őszinte és mély interjú következik.

Hogy néz ki egy átlagos napod, Judit? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznod a hétköznapok során?

Irodák és közintézmények berendezésével foglalkozom, így a napjaim főképp projektek és a cég menedzselésével telnek. Nagyon sokrétű a munkám, általában a teljes projektfolyamatban részt veszek. Tárgyalok céges megrendelőkkel, belsőépítészekkel, külföldi beszállító partnerekkel, részt veszek az értékesítésben, pályázatok elkészítésében. A projektek, megbízások megszerzése komoly kihívás a magyar piacon, nagy a verseny, és a piac nem letisztult. Sok meglepetés ér minket nap mint nap. Ez sok stresszel jár, de gondolom, hogy ez sok más területen is így van. Mikrovállalkozásban dolgozom, így több ember munkáját végzem. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánszféra között. Bár tudjuk, hogy korunkban a munka világának épp ez az egyik jellemzője, hogy a kettő összefolyik. Bárhol, bármikor tudunk dolgozni az IT technológiának köszönhetően. Az ügyfelek elvárják a gyors reakciót, ezért nagy a pszichés nyomás. Meg kell tanulni a határokat kijelölni magunknak, és ez egyáltalán nem könnyű számomra!

Biztosan szólt pár érv az ellen, hogy velünk tarts Balira. Mik voltak azok a visszatartó erők, amik miatt hezitáltál?

Balival és a táborral kapcsolatban nem voltak fenntartásaim. Abban biztos voltam, hogy a program nagyon jó lesz és a kultúra is vonzott. Indonézia egy különleges világ. Az is tetszett, hogy a program nőknek szólt, tudtam, hogy a kikapcsolódás és pihenés mi igényeinkre lesz szabva. Ha valami miatt hezitáltam, akkor az leginkább az volt, hogy megengedhetem-e ezt most magamnak. Általában a munkát és sok mindenkit magam elé helyeztem eddig. Az év utolsó negyedéve általában pörgős. Azt az alaptalan szorongást kellett elengednem, hogy a munka és a kötelességek teljesítése fontosabb, mint én.

Mi vonzott leginkább az útban, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükséged?

A teljes kikapcsolódás és megújulás vágya és az, hogy saját szememmel lássam és megtapasztaljam ezt a helyet, a kultúrát, lássam az embereket, a szokásaikat. Nehéz időszak van a hátam mögött és szükségem volt teljes testi-lelki kikapcsolódásra, új élményekre és olyan mély megtapasztalásokra, amelyek nem engedik, hogy a mindennapok gondja eszembe jusson és azok lekössék a gondolataimat. Sokat hallottam és olvastam Baliról és az indonéz szigetvilág sajátos kultúrájáról. Bali sok kulturális antropológus képzeletét is megragadta. Mindig is azt gondoltam, hogy legalább egyszer az életben el kell jutnom ide! És az, hogy Ti szerveztétek ezt az utat, egyértelművé tette, hogy pont most van itt az idő. Veletek együtt! Biztos voltam abban, hogy minden tökéletes lesz. Tetszett, hogy a programban a testi és lelki pihenés és kikapcsolódás, valamint a helyi kultúra megismerése azonos hangsúlyt kapott. Megnyugtató volt az a tudat is, hogy a helyet jól ismeritek és előre mindent leteszteltetek, nem lesznek váratlan meglepetések. Szóval nyugodtan figyelhetünk magunkra és egymásra, az élményekre. És ez pontosan így is történt.

Judit, szívből örülünk, hogy tagja lettél az első Csoda Csapatunknak. Kb. egy hónapja utaztál haza Baliról, ahol 10 élménydús napot töltöttünk el együtt, 12-en. Mit hoztál haza Magaddal? Tart még a Bali boldogság?

Igen, persze, hogy tart. Ezt az utat soha sem fogom elfelejteni! Nagyon sok szeretet, odafigyelést és megértést kaptam. Mindennap eszembe jut valamilyen momentum, kép, élmény, aminél elidőznek a gondolataim. Úgy érzem, hogy az út minden egyes napja egy-egy „zippelt" élménycsomag, amit mindig újra és újra kibonthatok. És az benne a szép, hogy az élmények mindig más és más módon jelennek meg. Olyan sokmindent láttunk és tapasztaltunk! Ha rossz napom van, egyszerűen csak felidézek az élmények közül egyet és megváltozik hangulatom, újra szabadnak és boldognak érzem magam. És átélem, hogy az élet szép.

Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 10 napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

Nagyon sok ilyen van! Az egész út tökéletes volt számomra. Ha ki kell emelnem pár élményt, akkor az egyik mindenképpen az Agungéknál* eltöltött este. Nagyon jó volt, hogy a kultúrát nem csak kívülről, hanem egy kicsit belülről is láthattuk és „megízlelhettük”. Emlékszem, ahogy Agung a helyi szokások szerinti ünneplő viseletben, sugárzó örömmel az arcán várt minket a házuk kapujában. Büszke volt arra, hogy elmentünk hozzájuk és megtiszteltetésnek érezte, hogy vendégül láthatnak minket. Egyszerűen bámulatos, ahogyan ők élnek.

Jó volt látni, hogy az egész életüket, minden egyes napjukat, a teljes gondolkodásukat áthatja a szakralitás, és ez valódi, nem egy felvett szerep. Onnan kezdve, hogy maga a ház és az udvar a „szent hármasság" elve szerint épült, hogy minden épület a funkcionalitáson túl szakrális szerepet is betölt. Az udvaron minden művészien elrendezett hatást kelt, ugyanakkor minden nagyon is természetes a csodás növényekkel, a szépen dísztett épületekkel: tökéletes harmóniát áraszt az egész. A vacsora minden egyes fogása szintén tökéletesen megalkotott volt, mind ízvilágában, mind látványában. És az egészen a korona a lányok táncbemutatója volt!

Szavakkal nem lehet leírni az estét. Látni, hallani, ízlelni kell! Az egész helynek van egy varázsa. Ahogy Balinak is.

Imádtam a tájat és a növényeket, meg az elképesztően izgalmas virágokat, és a frangepáni színeit és illatát. A rizsteraszok elképesztően szépek. A vulkán tetejéről a napfelkeltét látni szintén felejthetetlen élmény, ahogy oda hajnalban feljutni is!!! Nehéz csak 2-3 dolgot említeni…Imádtam a jóga órákat a természetben, a beszélgetéseket. Az első közös alkalom, amikor megismertük egymást, felejthetetlen élmény marad számomra.

*Agung a DSM Csapat balinéz barátja - szerk.

6. Kinek szól ez a tábor? Kit küldenél el a tavaszi folytatásra?

Mindenkinek őszintén ajánlom, aki igazán szeretne kiszakadni a mindennapokból, és szeretne újra rácsodálkozni az élet szépségére.