top of page

Balin tényleg varázslat történik azzal, aki hagyja.

Ritát a szíve visszahúzta Balira. Ezúttal a fő motivációja az volt, hogy az összes szerepet félretéve csakis saját magára figyeljen, és engedje, hogy a sziget csodái kényeztessék, teret adjanak az elengedésnek, a megengedésnek. Beszámolója alapján úgy tűnik, hogy ez sikerült, mert jöttek a felismerések és a válaszok. Olvassátok szeretettel megéléseit, amik frissek, ropogósak. Hiszen Rita még csak 3 hete tért haza az istenek szigetéről. Rita, köszönjük, hogy minket választottál. Hálásak vagyunk, hogy a transzformációdat kísérhettük.


Mi az az 5 szó, ami elsőként eszedbe jut, ha a hétköznapjaidra gondolsz? Munka, időhiány, nem szeretem tevékenység, aggodalom, agyalás


Mi az az 5 szó, ami elsőként eszedbe jut, ha a Balin töltött napokra gondolsz?

Nyugalom, illatok, színek, varázslat, kapcsolódás, felismerések



Kezdjük az időben közelebbi megélésekkel. Nincs 3 hete, hogy hazaértél Baliról. Milyen érzések vannak Benned most? Hogy esett a visszatérés a megszokott életedbe 8 olyan nap után, amikor csakis Magadra figyeltél? Amikor nem volt munka, határidők, elvárások.

A visszatérés? Konkrétan nem tudtam másnap munkába állni. Egyszerűen azt éreztem, hogy én még nem tudom felnyitni a laptopom, bekapcsolni a céges telóm, beszélni emberekkel én még erre nem vagyok képes!

Még kapcsolatban akartam maradni Balival! Nekem még kell idő, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is hazatérjek. Adtam még magamnak két napot! Itthon voltam, csendben voltam. Hagytam hogy még egy csomó minden felszínre jöjjön. Rengeteget naplóztam. Még ott akartam magam tartani egy kicsit. Amit tőletek kaptam, frangipáni olajat, rengeteget segít ebben. Azóta is magamnál hordom, és naponta többször kenem a csuklómat! Ott első reggel, jóga előtt használtam. Most csak behunyom a szemem, beleszippantok, és ott tudom magam érezni. Látom a növényeket és a bőrömön érzem az egész körülményt!

Amikor már emberek közé mentem, mindent olyan nagyon hangosan éreztem, nagyon aktívnak, nagyon zsizsegősnek. Olyan érzés volt, amikor beszéltek hozzám, hogy igen, hallom, látlak, értem, de mintha én egy buborék alatt lennék, és igazán nem jut el, amit mondasz. Nagyon érdekes tapasztalás volt. 



Megkaptad Balitól és a tábortól az, amiért mentél? Mesélj erről egy kicsit kérlek. Mit hoztál Magaddal haza?Nem volt bennem elvárás! Én azért mentem, hogy sokat legyek egyedül. Szerettem volna meghallani a saját gondolataim. Ez sikerült. Tudatosan nem akartam “barátkozni”, nem azért mentem, hanem azért hogy magammal töltsek időt. Ne legyek anya, ne legyek feleség, ne legyek barátnő, kolléga, szakácsnő, háztartást vezető, gyerek, testvér és sorolhatnék megannyi szerepet amiben az elmúlt 25-30 évem telt. Ezek aránya sokszor változott életem során és igen, néha terhesnek éreztem, többször örömöm van benne. Most magammal akartam időt tölteni. Meghallani mit mondok magamnak, mi az a belső monológ, ami fut a fejemben, és amitől olyan vagyok, amilyen. Ítélkezésmentesen, csak meghallani. Nagyon sok mindenre rájöttem, amíg ott voltam. Mi az, amire nemet mondok, holott igent szeretnék, de a belső félelem nem engedi. Nehéz ezzel szembesülni, mert nem tudom, hogy hány éve és hányszor mondtam nemet...

Haza a megengedést, elfogadást, értékességet és az elengedést hoztam. Vagy ezek megélését és megértését! Gyakorlom azóta is az itt tartásukat!

Belső békét, amit igyekszek tartani azóta is. Nyugalmat és kiegyensúlyozottságot! 


Hogy élted meg azt, hogy 8 napig a teljes szabadságban léteztél? Azzal tölthetted meg a napjaidat amire épp vágytál. Azt csináltad, amihez épp kedved volt, semmit nem kellett, ránk bízhattad magad, ha jól esett, kirándultál, ha jól esett, sírtál.

Biztonságban voltam. Testileg, lelkileg!

Keretet és egy biztonságos közeget adtatok az egésznek. Egyedül lehettem, de mégis ott voltatok folyamatosan, és nem feltétlenül fizikailag értem az ott létet. Megengedhettem magamnak a teljes beleengedést, és csak hagyni, hogy minden akkor és úgy történjen, ahogy az lenni akart. Nagyon élveztem, hogy senkihez nem kell alkalmazkodni, tényleg azt csináltam, amit szeretnék. 



Miben volt más a tábor élménye, mint amire számítottál?

Nem volt más! Így volt jó, ahogy volt. Én elfogult vagyok Balival kapcsolatban. Tavaly már töltöttem ott egy hosszabb nyaralást és azóta is visszavágytam, visszavágyom. Ott tényleg varázslat történik azzal, aki hagyja. Az, hogy az idén újra ott lehettem, és az ottani emberek életébe és szertartásaiban is részt vehettem, egy külön ajándék ettől az évtől, és magamtól! 

Nekem már az is megható érzés volt, amikor kiszálltam a kocsiból UBUDi szállásnál, és újra láthattam és éreztem az ottani levegőt. 5 óránál többet nem  aludtam, míg ott voltam, igyekeztem mindenki előtt felkelni és élvezni a hajnali, emberek nélküli csendet, ami szerencsére soha nem volt csend, az állatok hangja mindig ott volt. 


Kit küldenél el velünk a tavaszi Divine táborokba akár Vietnámba, akár Balira? Mindenkit! De komolyan! Az első gondolatom, amikor ez az utazás, mint gondolat volt a fejemben, nem ez volt. “ Na jól van, Te egyedül Balira?! na jól van, hagyjad már, hát hogyne! na kapd össze magad, huzás vissza dolgozni! Ugyanmár!“ Kb ez volt a párbeszéd magammal. Aztán nem hagyott nyugodni. Piszkált, piszkált, addig piszkált, míg döntöttem!

 

Kívánom, hogy egyszer mindenki ajándékozza meg magát egy hétre önmagával. Csodálatos élmény, egy olyan belső utazás, ami addig zárt ajtókat nyit meg. Másképp látok dolgokat, helyzeteket, beszélgetéseket másképp értékelek! Tele vagyok hála érzéssel azóta is az életemért! A valóságunkat mi teremtjük meg, és ez senki más felelőssége, csak a miénk. És amíg nem hisszük el, hogy ezt megérdemeljük, vagy megengedhetjük magunknak, addig az lesz a valóságunk! Ha elhisszük, ha nem!  




A gyönyörű fotókat köszönjük a táborunk egyik résztvevőjének, Szlávik Betti fotósnak.


Comments


Commenting has been turned off.
bottom of page