top of page

Ez a tábor Balin volt életem legjobb befektetése.

Bátor, őszinte, nyitott, jólelkű és soha nem adja fel. Ő itt Ibi, akit a sors sok sok próbatétel elé állított, ő azonban mégsem veszíti el a hitét. Legyen Ibi és Tomi története reménysugár mindannyiónknak, hogy csodák igenis léteznek. Az odavezető utat pedig nem kell előre tudnunk, elég, ha érezzük az irányt, ami az esetükben most épp egy csoda tábor volt Balin. Ibi, minden jót megérdemeltek az életben. Sok boldogságot kívánunk a cseperedő Bali belly-hez ❤️

Ebéd a balinéz rizsteraszokon

Hogy néz ki egy átlagos napotok? Milyen kihívásokkal kell megbirkóznotok a hétköznapok során?

A mindennapi mókuskerék minket is kezdett meggyötörni. Férjem karbantartóként, én óvónőként dolgozom egy rohamosan terjeszkedő láncolatnál, külföldön. Korán indulunk el dolgozni, későn érünk haza, az utazás közel 1-3 órát tesz ki a napunkból, sokszor kell túlórázni, munkaidő utáni plusz munkát vállalni, valamint rendszeresen vannak 1-2 órás munkahelyi megbeszélések is. A hétvégén pedig próbáljuk a hétről hátra maradt munkahelyi teendőket befejezni, háztartást vezetni, kicsit pihenni is.


Mik voltak azok a félelmek, visszatartó erők, amik miatt hezitáltál, hogy velünk tartsatok-e Balira.

Már a legelső táborok egyikében is részt szerettünk volna venni 2020-ban: repjegyeket kerestünk, terveztük a lehetséges szabadságolásokat, költségvetést végeztünk, konzultáltunk Ivettel, és mindenekelőtt sokat álmodoztunk az útról.

Valami mégsem akarta akkor, hogy abba a táborba eljussunk. Semmi nem úgy alakult, ahogy terveztünk. Ezen kívül megmagyarázhatatlan, frusztráló érzés tört rám, amely hónapokig bennem volt. Végül kiderült, hogy miért történt mindez. Ezek jelek voltak arra, amire senki nem tudott felkészülni. A pandémia időszaka következett.


Mesélj kérlek arról, mi vonzott Titeket az Inspirációs Táborunkban a leginkább, ami miatt azt érezted, hogy pontosan erre van szükségetek?

Az első tervezés után nem adtuk fel. Erős érzés volt bennem, hogy nekem valami miatt el kell utaznom az „Istenek szigetére”. Az idő múlásával a stressz mellett a gyász is helyet kapott. 1 év alatt két kis magzatunkat is elvesztettük. Különféle módszerekkel dolgoztuk fel a történteket, mégis úgy éreztem, hogy Balin el tudom majd engedni a múltat, ez a végső állomás. A negatív érzések mellett a kíváncsiság is helyett kapott, valamint a vágy arra, hogy kiszakadjunk a mindennapokból és végre feltöltődjünk energiával.



Ki tudsz emelni 2-3 momentumot a 8 élménydús napból, ami abszolút felülmúlta a várakozásaidat és azóta is óriási szeretettel gondolsz rá?

A 8 nap egy csodálatos belső utazás volt számomra. Hálás vagyok mindenkinek, aki ott volt, és annak is betekintést engedett a legféltettebb kincsébe, a magánéletébe, a mindennapjaiba. Felemelőek voltak ezek a minőségi beszélgetések.

Nehéz csak pár emléket kiemelni ebből a táborból, hiszen minden nap elvarázsolt engem, minket. A reggeli jógák és az esti meditációk felejthetetlenek voltak. A mámorító füstölő, az isteni frangipáni illat és a jógakártyák megalapozták az órák hangulatát, mélységét. Emlékszem, az utolsó jógán férjem bevállalta a fejenállást. Tudni kell, hogy ő kezdő a jógában. A lelkesedésén felbuzdulva én is csatlakoztam ehhez a kihíváshoz. Nem gondoltam volna, hogy sikerülhet. Anett pontosan elmagyarázott minden mozdulatot, támogatott minket, és mindkettőnknek sikerélménye lett. Rendkívüli büszkeség töltött el.

A ceremóniák szintén meghatározóak voltak az ott eltöltött időnk során. A kedvencünk a víztisztító ceremónia volt, ahol a szent víz elmosta a negatív gondolatainkat, érzéseinket az egyik medencében, a másikban pedig a kívánságainkat erősítettük meg a vízbe merítkezéssel. A szertartás végén ültem a lépcsőn, az ott lévő csendre vágytam, és hogy az minél tovább tartson. Órákat el tudtam volna tölteni a helyszínen, csak lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy én, aki minden percben tervez, sokat gondolkodik, meg nem áll, egyszer majd ilyen csendélményben lesz részem.

A vulkántúra is emlékezetes volt. Emlékszem, Zsuzsival beszéltünk erről még a Balira utazásunk előtt. Attól tartottam, hogy mivel nem vagyok fizikailag felkészülve, ezért kudarcot fogok vallani, és nem fogom látni a napfelkeltét. Zsuzsi csak bátorított, innen is köszönöm neki. Habár az utolsó pillanatig gondolkodtam rajta, hogy lemondom a programot (későn értünk vissza a szállásra, fáradt voltam, keveset aludtam, nem éreztem magam fittnek), de a férjem menni szeretett volna, így vele tartottam. Milyen jól tettem. Rengeteg felismerésem volt a hegymenet közben, amelyeket azóta is a mindennapjaimban tudok használni. Például a rájöttem arra, hogy a rögös életutamon mindig lesz valaki, aki támogat majd. A túrán a serpa segített nekem, amikor szükségem volt rá. Egy másik Aha-élmény nekem egy elcsépelt mondásból nyert értelmet. „Mindig csak a kis lépésekre fókuszálj, és ne a nagy célra.” „Ne nézz hátra, csak előre.” A felfelé vezető úton bizony ezek is átértékelődtek bennem. A sötétben, a zseblámpa fényénél csak az előttem lévő fél méterre tudtam figyelni, ha lenéztem vagy akár fel a vulkán tetejére, akkor elfogott a félelem, hogy elvesztem az egyensúlyomat az egyébként is meredek és helyenként csúszós talajon, és legurulok a hegyről. Ekkor értettem meg, hogy lényegesek azok a kis lépések. A vulkántúránk sikeres volt, és a párommal együtt néztük a gyönyörű napfelkeltét.


Nem tudom eléggé megköszönni a lányoknak, hogy kaptunk egy lábmasszázst és egy 60 perces balinéz masszázst is a csomagunkhoz. Ez utóbbit még egyszer kipróbáltam. A lábam ujjától a fejem tetejéig szinte mindent átmasszírozott a hölgy. Ezek a mozdulatok különböző érzéseket hoztak fel belőlem, könnyezni kezdtem, és lelkileg megkönnyebbülten, örömmel léptem ki az ajtón. Egy kellemes emlék, amikor az óceánparton néztük a naplementét, és egy balinéz asszony ajánlást készített az isteneknek, majd füstölővel a kezében imádkozott. Ez egy olyan mély pillanat volt, amikor azt lehetett érezni, hogy a természettel szinte egybe olvad. Ahogy Agung is említette a kulturális esten, Balin az emberek a természetben és a természettel élnek együtt. A figyelmes meglepetések is feldobták a hangulatot: a frangipáni virágból készült nyakláncok, a szobában elhelyezett idézetek, a csakra karkötők, a teakeverékek, a színes üdvözlőkártyák, a sarongok, csak hogy néhányat említsek. A gasztronómai élvezetek közül nekem legjobban a nasi goreng (sült rizses étel zöldségekkel, tojással, opcionálisan csirkével, hallal vagy anélkül) ízlett, a friss gyümölcsök és gyümölcslevek is isteniek voltak. A friss kókuszvíz pedig mindent vitt. 😊


A résztvevők szinte mindegyike elmondta, hogy magasságokat és mélységeket is megéltek a tábor során. Számotokra mi volt a legnagyobb kihívás az ottlét alatt, és hogy sikerült azon felülkerekednetek?

Nekem nehéz volt a spirituális Ubudból lelkileg átállni a pezsgő Cangguba. Láttam képeken, mire számíthatok, nagyon tetszettek, élőben is úgy nézett ki minden, mint amit a közösségi médián megtekinthetünk. Az érzés nekem mégis más volt. Szerettem volna még benne maradni az ubudi életérzésben. Szerencsére a lányok nagyon segítőkészek voltak. Anettal megbeszéltem az érzéseimet, tanácsot adott és utána hagyta, hogy én döntsek a szívem szerint. Majd a férjemmel tett óceánparti séta után sikerült felengednem, átállnom a nyüzsgő környezetre.


23 fős Csapat tagjaként érkeztetek az istenek szigetére márciusban. Mennyire volt tere így annak, hogy a pároddal egymásra figyeljetek, és a kapcsolatotokat is ápoljátok a tábor keretei között?

A 8 nap során az egymással eltöltött minőségi idő, és a „jelen” megélése nagy hangsúlyt kapott. Anett, Ivett és Zsuzsi mindent elkövetett annak érdekében, hogy egymásra tudjunk figyelni. Nyugodt, romantikus szállásokat foglaltak nekünk, minden program opcionális volt, de szabad idő is ki volt jelölve a programtervben.

Ibi és Tomi boldogan a táborban

Ubudban az egyik este inkább a szállodánk medencéjében pancsoltunk, mert kicsit együtt szerettünk volna lenni. Másik alkalommal pedig befizettük magunkat egy közös masszázsra a kedvenc helyünkre.

Cangguban saját medencénk volt a szálláson, amely egy kis helyes rizsteraszra nézett, welcome drinket is kaptunk. Másnap úgy döntöttem, hogy az egyik hőn áhított programot kihagyom, és inkább a férjemmel töltöm az időt. Ismét egy közös masszázson vettünk részt, majd elmentünk a városba sétálni, fagyizni, és visszafelé az óceánparton mentünk vissza a szállodába.


Kb. 3 hónapja utaztatok el Baliról. Mit hoztatok haza Magatokkal? Milyen hatással van ez az élmény a mindennapjaitokra? Hozott bármiféle változást az életetekbe ez az utazás?

Az alábbi lista csupán töredéke annak, amit a tábor óta megélünk a mindennapokban:

  • Mióta hazajöttünk, szívesen hallgatom Anett csakratisztító meditációját, amely jól jön egy nehéz nap kezdete előtt vagy után.

  • A nyári melegben a sarongot is hordom.

  • Hoztunk haza lótusz és frangipáni illóolajokat, amelyeket azóta is nagy szeretettel használok.

  • Nasi goreng sokszor volt terítéken azóta, természetesen Agung balinéz rizse is gyorsan elfogyott.

  • Anett óráira jógázom, amelyek jól esnek akár egy kora reggelen vagy késő délután is. Szerettem, hogy elmagyarázta a jógapózokat, s azt is, hogy mire kell odafigyelni.


Csoportos vezetett meditáció az óceán parton

A DSM 2023-as tavaszi balinéz tábora volt életem legjobb befektetése, szerintem bátran mondhatom ezt a párom nevében is. Számos pozitív változás érkezett az életünkbe, az enyémbe mindenképpen.

  • Két héttel a hazaérkezés után találtam egy remek álláshirdetést, amelyre hamar behívtak, és a sikeres, két körös interjúk után a helyszínen felajánlották az állást. A 2 hónapos felmondási idő után végre egy olyan óvodában dolgozom, ahol emelkedett a hangulat, a vezetőség és a munkatársak is segítőkészek velem, egymással, nem utolsó sorban a gyerekekkel. Ahol végre azt érzem, hogy stresszmentes a munka még akkor is, ha elvárások és feladatok vannak.

  • Április végén sikerült az egyik álmunk, amit 2017 ősze, külföldre költözésünk óta tervezünk. Rátaláltam egy lakásra, amely megfelel az igényeinknek: tiszta, nyugodt környéken helyezkedik el, elérhető áron lehet bérelni. Csodák csodájára sikerült munkaidőben, pontosabban ebédidőben elintézni a lakás megtekintését, amire rögtön le is csaptam, ahova kis ideje be is költöztünk.

  • A legnagyobb csoda mégis csak most történik, a karácsonyi ajándékunkat a szívem alatt hordom. Büszkeséggel tölt el, hogy már a második trimeszterben vagyok, eddig is eljutottunk. Szívünk mélyén bízunk benne, hogy ezúttal a baba meg szeretne és meg is fog születni. Balin még viccesen beszéltünk a férjemmel arról, hogy ha ez megtörténik, akkor „Bali belly-m” lesz, de csak is a jó értelemben.


Ibi a homokos óceán parton - utolsó este

Mit üzennél azoknak, akik már jelentkeztek az őszi folytatásra?

  • Éljenek meg minden pillanatot, kövessék a szívüket. Ha úgy érzik, egy programon nem vennének részt, ne legyen lelkiismeret‑furdalásuk. A táborban minden fajta érzés megengedett. Ha sírni kell, engedjék útjára a könnyeiket, ha felszabadultnak érzik magukat, mutassák ki.

  • Kóstolják meg a helyi ételkülönlegességeket.

  • Egy jótanács, hogy pár héttel a tábor előtt kezdjenek el szedni probiotikumot, hogy felkészítsék a szervezetüket a kulináris változásra, valamint egy másik kontinens higiéniai körülményeire.

A DSM lányok mindig a segítségükre lesznek.


együtt a DSM CsodaCsapat
Táborzáró gála vacsora

Comentários


bottom of page